Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - A nemzetközi kapcsolatok európai intézeteinek tanácskozása
célszerű lenne valamilyen formában állandósítani, mert különben az egyes találkozók előkészítése és lebonyolítása túlságosan hosszadalmas és nem mindig jár a várt eredménnyel. A semleges és el nem kötelezett országok nevében felszólaló jugoszláv küldött rámutatott, hogy az enyhülésben fontos szerepet játszik az államközi kapcsolatok demokratizálása. Helsinki része az általános nemzetközi fejlődésnek, új „trend” kifejezője a nemzetközi kapcsolatok fejlődésében. A helsinki konferencia kezdeményező lépéseket tett a nemzetközi kapcsolatok terén, de a helsinki záróokmánynak csak akkor van értelme, ha annak szellemében tevékenykedünk tovább, ha azt nemcsak a két tömb közötti szabályozásnak tekintjük, hanem elfogadjuk minden államra nézve kötelezőnek. Belgrad közbenső lépés volt, más céllal, más szellemben. Sokan vélekednek úgy, hogy a találkozó eredménytelen volt, az adott nemzetközi helyzetben azonban Belgrádot sikeresnek tekinthetjük, már csak azért is, mert létrejött és számos új kezdeményezéshez vezetett; hozzájárult az enyhülés folyamatának fenntartásához, és minden európai ország számára hozott valami eredményt. Madridnak figyelembe kell vennie mind Helsinkit, mind Belgrádot. Az előrelépés szempontjából igen fontos a szándék. Minden ország olyan javaslatát, amelyet áthat Helsinki szelleme, meg kell vizsgálni. Megvan a lehetőség arra, hogy a madridi találkozó sikeresebb legyen, mint a belgrádi volt, de ehhez körültekintő előkészítésre, egymás véleményének alaposabb megismerésére, újabb két- és többoldalú konzultációkra lesz szükség. Madridnak a következő témákkal kellene fog- talkoznia: a katonai enyhülés; a záróokmány végrehajtása; a következő konferencia előkészítése. A görög küldött, D. S. Constantopoulos professzor bevezetőjében megállapította, hogy a helsinki konferencia történelmi jelentőségű volt, de nyílt kérdés, hogy mennyi időre van szükség a záróoknány ajánlásainak megvalósításához. A záróokmány sikere meglepő, míg a belgrádi találkozó eredményeit sokan megkérdőjelezték, mivel számos problémát nem sikerült megoldania. A legfontosabb azonban mégis az, hogy biztosítsuk „Helsinki szellemének” továbbélését. Az emberi jogokra vonatkozó konvenciók betartása alapvető fontosságú az enyhülés folyamatában. Ez egyszersmind összefügg a kulturális-tudományos kapcsolatok kérdésével. Ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a „harmadik kosárra”. A vitaindító előadásokhoz kapcsolódó felszólalások egyetértettek azzal, hogy a sokoldalú kapcsolatok fejlesztése rendkívül fontos, az összeurópai találkozók és értekezletek az enyhülés fontos részei és eszközei. Számos nyugati felszólaló azonban elvetette az állandó szerv felállításának gondolatát (figyelmet érdemel, hogy például a nyugatnémet delegáció a javaslat mellett foglalt állást, míg a svájci küldött egy sokoldalú információs állandó szerv létrehozását tartotta célszerűnek). Az oslói Nemzetközi Békekutató Intézet képviselője úgy vélte, hogy a jövőben jobban kellene az alapvetően fontos kérdésekre koncentrálni s akkor talán az ilyen jellegű viták is konstruktívabbak lennének. Tomasevszkij szovjet professzor szerint megvan a veszélye annak, hogy a madridi találkozót a belgrádihoz hasonló módon készítik elő. Arra kell törekednünk, hogy ez ne történjék meg, mert ha nem sikerül érdemi előrehaladást elérni az enyhülés123
