Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Szkorov, A.: Nyugat-Európa és a fejlődő országok: a gazdaság és a politika kérdései
vámkedvezmények terén, stabilizálni az exportbevételeket, a pénzügyi és műszaki segítségnyújtást. A loméi egyezmény előirányozza a társult országok árucikkeinek kedvezményes bejutását az EGK piacaira: vámmentességet élveznek a nyersanyagok, az iparcikkek valamennyi válfaja, továbbá az összes exportált mezőgazdasági termék 96%-a. Csupán azok a mezőgazdasági termékek képeznek kivételt, amelyek konkurálnak a közösség országainak termékeivel (marhahús és gabona); ezekre továbbra is vámot vetnek ki, de kisebbet, mint a más országokból importált hasonló árucikkekre. Ez a rendelkezés nem irányozza elő, hogy az EGK exportja kölcsönösségi alapon hasonló kedvezményt élvez, kikötötte, hogy szemben az 1963. évi yaoundéi egyezménnyel, amely a közös piaci országok ipari termékeinek (berendezések, gépkocsik, fogyasztási cikkek stb.) behozatalát részesítsék kedvezményben a társult országokban, cserébe azokért a kedvezményekért, amelyekben az EGK részesíti az ő exporttermékeiket. A társult országokra nem vonatkozik az EGK közös vámrendszerének az alapelve sem, hogy az áru feldolgozási fokának növekedése arányában emelik a vámtarifákat. A kilenceknek az a lépése, hogy lemondanak a kölcsönösség elvéről a társult országokkal folytatott kereskedelemben, kétségtelenül precedensként szolgál a fejlett és a fejlődő országok között a jövőben kötendő egyezményekhez. A loméi egyezmény nem akadályozza, hogy kiterjesszék a társult országokra az általános preferenciarendszert, amelyet a hetvenes évek elején vezetett be a legtöbb fejlett tőkés állam, köztük az EGK-államok, és amely előirányozza a fejlődő országokból származó késztermékek és félkészáruk vámilletékeinek eltörlését, illetve csökkentését.4 Külön rendszer szabályozza a cukorkereskedelmet; a cukor mind a társult országoknak, mind pedig a közös piaci országoknak fontos exportcikke. A cukorra vonatkozó áruegyezmény értelmében a kilencek a nemzetközi cukorpiac kvótájának mintegy 20%- ával rendelkeznek (1976—1977-ben 1,9 millió tonna a 10 millióból), és jogukban áll e mennyiségen belül 1,2—1,4 millió tonna cukrot várásolni a társult országokban olyan áron, amely nem lehet alacsonyabb az EGK egységes mezőgazdasági politikájának keretében megállapított közös piaci cukoráraknál. A legutóbbi egy-két esztendő nagy cukor- konjunkturájának viszonyai között a társult országoknak 1977-ben a világpiaci árszint kétszeresét fizették. Az egyezmény számos intézkedést helyez kilátásba avégett is, hogy csökkentsék a közvetett vámok hatását bizonyos trópusi cikkeknek (többek közt a kávénak és a kakaónak) az EGK-tagországokba való bevitelére. Ezekért az engedményekért cserében az EGK-országok megkapták a legnagyobb kedvezmény elve szerinti elbánást a társult országok piacain mind az exportált, mind pedig az importált árucikkek tekintetében. Ez a közösségnek a többi tőkés országhoz képest előnyös nyersanyag-behozatali feltételeket biztosít. A loméi egyezmény a fejlett tőkés államok és a fejlődő országok közti kapcsolatok történetében első ízben tartalmaz egy olyan pontot, amely szerint létrehozzák a társult országok exportbevételeinek stabilizálását szolgáló mechanizmust, az ún. stabex-rend- szert. Ez a mechanizmus hivatott kompenzálni a társult országok abból eredő vesztesé104
