Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Kiss J. László: A nemzetközi konfliktusok sajátosságai és típusai korunk világpolitikai folyamataiban
analfabétizmus, az alacsony életkor, az éhínség stb. újratermelődésének feltételeit, a politikai-gazdasági intézményrendszer elnyomó, antidemokratikus jellegét. Galtung és követői a tőkés világ és a harmadik világ közötti konfliktust a „strukturális erőszak” globális megnyilvánulásának tekintik. Hangsúlyozzák, hogy a „renden és nyugalmon”, a „konfliktus szabályozásán és ellenőrzésén” alapuló „negatív” béke a valódi béke hiányának a legfőbb oka — hisz ezzel a „békefogalommal” és konfliktusmegoldási stratégiával törvényesítik az igazságtalan társadalmi status quót, s ezzel igyekeznek „törvényt és rendet” hirdetni és pacifikálni a meglevő társadalmi ellentmondásokat. Galtung és Senghaas szerint a konfliktusok megoldásának, a „pozitív béke” megteremtésének feltétele a társadalmi és a nemzetközi méretekben meglevő „strukturális erőszakviszonyok” megszüntetése. Ennek megfelelően a harmadik világ és a tőkés országok nemzetközi konfliktusának a megoldását nem a „konfliktusszabályozásra”, nem a megbékítésre, hanem a társadalmi-gazdasági viszonyok konkrét átalakítására kell alapozni. A kritikai konfliktuskutatók a tőkés országok és a fejlődő országok globális ellentmondásának feloldására a „dissziociatív békestratégiát” javasolják, amely a nem egyenjogú felek elszigetelésén, a harmadik világ belső „autocentrikus” fejlődésének megindításán, az egyes fejlődő országokban a tőkés világ politikai „hídfőállásaiként” szolgáló uralkodó réteg „belső kolonializmusának” megszüntetésén alapul.24 A kritikai béke- és konfliktuskutatás eredményei a nemzetközi konfliktusok megoldásának kérdésében termékeny kiindulást jelentenek. Ez a polgári „kritikai” irányzat sokat merített a marxizmus—leninizmusból, jóllehet formalizmusa a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a fejlett tőkés és a szocialista országok közötti alapvető ellentmondás elmosásához vezet, valamint az ún. Észak—Dél konfliktus kizárólagos hangsúlyozásához. A szocialista országok a nemzetközi konfliktusok békés úton történő megoldásának hívei. A békés koegzisztencia tartalma is ezt fejezi ki. Korunk meghatározó tendenciája, az enyhülés, tovább bővíti a nemzetközi konfliktusok megoldásának intézményesített, multilaterális kereteit. Mindamellett a szocialista országok a nemzetközi konfliktusok valóságos megoldását kívánják, a területi status quo elismerését nem tekintik a társadalmi status quo befagyasztásának, és ennek érdekében nem mondanak le a nemzetközi osztályharc erkölcsi és anyagi támogatásáról. A nemzetközi konfliktusok megoldása, illetve megoldódása ugyanakkor kifejezője egy átfogó, gyorsan változó folyamatnak, a nemzetközi erőviszonyoknak, s így a nemzetközi osztályharc mozgásának. A szocialista világrendszer javára módosuló erőviszonyok egyúttal a nemzetközi konfliktusok reális megoldásához is kedvezőbb feltételeket teremtenek. 1 D. Jermolenko: Zur Frage der Methodologie der Erforschung internationaler Konflikte. In: Zum Charakter Internationaler Konflikte. Studien aus West und Osteuropa. Pahl Rugenstein Verlag, 1973. 103.1. 2 Zsurkin—Primakov: Mezsdunarodnije konflikti. Mezsdunarodnije otnosenyija, 1972. 39. 1. 3 D. Frei: Theorien der internationalen Beziehungen. Piper Verlag, 1973. 143. 1. 84
