Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Kiss J. László: A nemzetközi konfliktusok sajátosságai és típusai korunk világpolitikai folyamataiban
nemzetközi kapcsolatokban — olyan szuverén államok vagy államcsoportok vesznek részt, amelyeknek meghatározott társadalompolitikai rendszerük és érdekstruktúrájuk van, kisebb vagy nagyobb gazdasági és politikai potenciállal rendelkeznek és számos két- és többoldalú elkötelezettségük van. Az „általános konfliktuselmélet” alkalmazása következtében elsikkad a nemzetközi konfliktus osztályjellege, politikai tartalma és specifikuma, az erőviszonyokban végbemenő változás, így végeredményben az a nemzetközi helyzet, amelyben a konfliktus létrejön és fejlődik. Ebből következően a konfliktus „általános elmélete” a nemzetközi konfliktusok tipológiájának a kidolgozásához sem nyújt megfelelő elméleti és metodológiai alapot, de megfelelő objektív kritériumokat sem. A nemzetközi konfliktus mint társadalmi jelenség a marxista felfogás szerint konkrét nemzetközi politikai folyamat, amelynek megvan a meghatározott eredete, tartalma, szerkezete és fejlődésének megfelelő szakaszai. Más megfogalmazásban: a nemzetközi konfliktusok az ellentmondások olyan merev kiéleződése az érintett államok, államcsoportok között, amelyeknek alapvetően konkrét történelmi osztálytartalma és társadalmi-gazdasági meghatározottsága van.7 A nemzetközi konfliktusok marxista vizsgálatakor egyéb sajátosságokra is fel kell hívni a figyelmet. Előfordul, hogy a nemzetközi konfliktus fogalmát túl széles vagy éppen túl szűk értelemben használják. Egyesek a nemzetközi politikában észlelhető minden ellentmondást — függetlenül szubjektív vagy objektív politikai, gazdasági vagy ideológiai természetétől és fejlődési fokától — nyomban „kész” nemzetközi konfliktusnak tekintenek. Nem vitás, hogy a nemzetközi politikában megtalálható ellentmondások, így modern korunk alapvető ellentmondása — a két világrendszer kapcsolatának alapja és a közöttük létrejövő konfliktusok objektív oka — közvetlenül tükröződik a konfliktusok jellegében, az abban részt vevő államok stratégiájában és taktikájában, a nemzetközi konfliktus kifejlődésének külső feltételeiben. Mindazonáltal az ellentmondást nem szabad azonosnak tekinteni a létező, „megérett” konfliktussal. Hasonlóképpen: nem szabad összetéveszteni a nemzetközi konfliktus fogalmát a nemzetközi helyzet konfliktusjellegével mint a nemzetközi helyzet olyan általános jellemzőjével, amelyet objektív ellentmondások szülnek. A nemzetközi helyzet „konfliktusossága” ugyanis még nem maga a nemzetközi konfliktus.8 A nemzetközi kapcsolatok „konflik- tusosságának” legfőbb oka abban rejlik, hogy korunk a szocializmus és a kapitalizmus történelmi ellentmondásának az időszaka. A nemzetközi kapcsolatok konfliktusjellege azonban — számos polgári koncepcióval ellentétben — nem jelenti azt, hogy a nemzetközi konfliktusok marxista értelmezése a konfliktust a nemzetközi kapcsolatok örök, metafizikai lényegévé abszolutizálja. A marxista felfogás a nemzetközi konfliktusokat korunk történelmi alaptendenciája kifejeződésének tekinti, s nem a nemzetközi kapcsolatok örök és elkerülhetetlen „természeti” formájának. A nemzetközi konfliktus fogalmának általános értelmezése mellett megtalálható az a felfogás is, amely a konfliktust a fegyveres konfliktus, a háború fogalmára redukálja, jóllehet a háború a nemzetközi konfliktus fejlődésének nem szükségszerű, hanem leg- előrehaladottabb szakasza. A nemzetközi konfliktus nem azonos a nemzetközi válság- gal sem, annak ellenére, hogy a válság a nemzetközi konfliktus logikus következmé68