Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 4. szám - Lovassy Tamás: A terrorizmus lekűzdésére irányuló nyugati kollektív jogi erőfeszítések
szóló, 1951. július 28-án aláírt egyezmény (továbbiakban: Menekültügyi egyezmény) előírásai.11 A Tanácskozó Gyűlés sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a Minisztertanács — az ügy sürgősségére hivatkozva — az egyezmény szövegét nem terjesztette elő megvitatásra.12 Ennek ellenére a Tanácskozó Gyűlés felhívta tagjait az egyezmény mielőbbi aláírásának és hatályba lépésének előmozdítására. A megelőző vita során néhány képviselő — tartózkodva ugyan annak nyílt kritikájától, hogy a Tanácskozó Gyűlés nem vitatta meg a terrorizmusellenes egyezmény szövegét — egyetértését fejezte ki azokkal az aggodalmakkal, amelyek szerint az egyezmény megszövegezése néhány pontban kétértelmű és ütközhet alkotmányos rendelkezésekkel.13 Véleményem szerint a terrorizmusellenes szerződés alkalmazásával kapcsolatos, a menedékjog és a kiadatás viszonyát érintő vita túlzott. A kiadatás és a menedékjog vonatkozásában ugyanis egyéb szabályozás is fennáll, amelynek megfelelő értelmezése elkerülhetővé teszi a kiadatás és a menedékjog összeütközését. így, a Menekültügyi egyezmény 33. cikke értelmében a szerződő államok egyike sem utasíthat ki vagy szolgáltathat ki menekültet semmilyen módon olyan területre, ahol a menekült élete vagy szabadsága, faja, vallása, nemzetisége, partikuláris társadalmi, csoportbeli tagsága vagy politikai meggyőződése miatt veszélyeztetve lenne.14 A terrorizmus leküzdéséről szóló egyezmény 1. és 2. cikkében megfogalmazott bűncselekmények nem tekinthetők politikai bűncselekményeknek, ennélfogva az egyezményben részes államok közötti kiadatás alapjául szolgálhatnak. Ezért emelik ki egyes nyugati szerzők, hogy a terrorizmusellenes szerződésnek további következményei lehetnek: bizonyos cselekmény nem politikai bűncselekménnyé nyilvánítása automatikusan maga után vonja a személy kizárását a menedékjogból, tehát egy esetleg „politikai szempontok által motivált személynek a menekült státusából való kizárásához vezethet”.15 A Menekült- és Népességügyi Bizottságban az ügy felkért előadója annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a terrorizmusellenes egyezmény vonatkozásában előadódhatnak bizonyos nehézségek a menedékjog biztosítása, valamint a menekültek jogállásáról szóló egyezmény 33. cikke 1. pontjában található előírások alkalmazása között. A Jogi Ügyek Bizottsága által bemutatásra kerülő ajánlás tervezetéhez módosításokat javasolt. A bizottság a Tanácskozó Gyűlésen benyújtott ajánlásában felkéri a tagállamok kormányait, tartsák szem előtt az 1951. évi Menekültügyi egyezményt, valamint az e tárgyban készült 1967. évi jegyzőkönyv rendelkezéseit. Ezen túlmenően is felhívja a Minisztertanács figyelmét arra, hogy minden tagállam folytassa eddigi liberális gyakorlatát mindazokkal szemben, akik területükön a menedékjog megszerzésére törekednek. Az ajánlás a Minisztertanácson keresztül felkéri minden tagállam kormányát, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 25. cikke értelmében ismerjék el az egyénnek a Bizottsághoz való panasztevő jogát. A személy által előterjesztett, még függőben levő panaszra tekintettel pedig rendeljék el a szerződésben nem részes államba irányuló kiadatás vagy kiutasítás félbeszakítását.16 Többen emlékeztettek arra, 21
