Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 4. szám - Lovassy Tamás: A terrorizmus lekűzdésére irányuló nyugati kollektív jogi erőfeszítések
A terrorizmus megítélésével kapcsolatban azonban nem alakult ki egységes jogi álláspont a büntetőjogban és a nemzetközi jogban. „Ennek oka: az ilyen jellegű cselekmények eltérő politikai és érzelmi megítélése”.2 A társadalomra veszélyes cselekmények „politikai” bűncselekménnyé nyilvánítása a belső jogalkotó szervek állásfoglalásától függ. A magyar büntetőjog és általában a szocialista államok büntető joggyakorlata nem ismeri el terrorista cselekménynek politikai bűncselekménnyé való minősítését, ezzel szemben a burzsoá országok büntetőkódexei a politikai jellegnek e cselekedetek vonatkozásában is lényeges jelentőséget tulajdonítanak. „Nevezetesen: a politikai bűncselekmény elkövetője nem köztörvényi bűnöző, ezért őt a büntetőjogi felelősségrevonás céljából a kikérő államnak nem adják ki. A kiadatás tilalma — gyakorlatilag a menedékjog biztosítása, valamint a kézrekerítő állam törvényei szerinti felelősségrevonás mellőzése — szolgáltatja a politikai deliktum kedvező megítélését”.3 A politikai bűncselekménnyé való nyilvánítás tehát csak akkor jelentkezik az államok közötti kapcsolatokban, ha a bűncselekmény elkövetőjének a cselekmény elkövetése után sikerült külföldre szöknie. Politikai deliktummá az elkövető politikai jellegű indítéka formálhatja az egyébként köztörvényinek minősülő cselekményt.4 Az Európa Tanács Minisztertanácsa 1976. november 10-én elfogadott egy, a terrorizmus leküzdéséről szóló egyezményt. Ezt az Európa Tanács valamennyi tagállama — az ír Köztársaság és Málta kivételével — aláírta. A szerződés a terrorizmusellenes küzdelmet igyekszik előmozdítani és összehangolni a nyugat-európai államok között. Közvetlenül az egyezmény elfogadása után nagy vita bontakozott ki, amely főként a terrorizmusellenes egyezményben privilegizált kiadatás, valamint a menedékjog közötti kapcsolatot érintette. Egyes nézetek szerint ugyanis a szerződés veszélyeztetheti a menedékjog biztosítását az egyezményben részes államok vonatkozásában.5 II Az egyezmény főbb rendelkezéseivel, a körülötte kirobbant vitával, az egymással ellentétes álláspontokkal, továbbá a szabályozás korlátáival érdemes közelebbről is megismerkednünk. Az egyezmény céljáról a preambulumban esik szó: „az aláíró államok kifejezésre juttatják abbeli meggyőződésüket, miszerint a kiadatás különösen hatásos eszköz lehet annak biztosítására, hogy a terrorista cselekmények elkövetői ne kerülhessék el a büntetőeljárást és ne vonhassák ki magukat a büntetés alól”. A burzsoá államok törvényhozása a kiadatási szerződésekben rendszerint kizárja a kiadatást a politikai bűncselekmények vonatkozásában. Az egyezmény negatív megközelítéssel kísérli meg felsorolni azokat a bűncselekményeket, amelyeket nem lehet politikai jellegűnek tekinteni, azaz nem szolgálhatnak a menedékjog megadásának indokául. „A Szerződő Államok közötti kiadatás szempontjából, a következő bűncselek18
