Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 4. szám - Kiss J. László: Az enyhülés nyugati felfogásairól
szocialista világrendszer mint a tőkés társadalom alternatívája átalakítható. Ennek a politikának számos bel- és külpolitikai vonatkozása volt. Vietnam és a Watergate-ügy után az amerikai politikában felértékelődtek a morális kérdések. A vietnami kivonulás után az emberi jogok kampánya mint az Egyesült Államok világméretű ideológiai offenzívája pótolja a katonai intervenciót, továbbá lehetőséget adott az amerikai izola- cionalizmus erőinek semlegesítésére is. A szimmetrikus enyhülés koncepciója végső soron a „neocontainment”-nek, azaz a hidegháború trumani „feltartóztatási” politikája felújításának meghirdetése. Ám ezen az úton a szimmetrikus koegzisztencia ellenséges koegzisztenciához, a szimmetrikus enyhülés a nemzetközi erőviszonyok aszimmetriájához vezethet, amely potenciálisan a háborús veszélyt is magában hordozza.30 A strukturális koncepcióhoz tartoznak azok a felfogások is, amelyek az enyhülést a döntőnek tartott szubjektumai közötti feszültség enyhülésével, azaz a Szovjetunió és az Egyesült Államok bilaterális viszonyának meghatározott fejlődésével azonosítják mint „bipoláris” vagy „szuperhatalmi” enyhülést, illetve mint a világméretű „kondo- miniumot” megvalósító „pax americo—sovieticá”-t. Ezek a felfogások nem csupán a Szovjetunió és az Egyesült Államok társadalmi rendszerei közötti alapvető különbséget hagyják figyelmen kívül, hanem a nemzetközi kapcsolatokban végbemenő demokratizálódási folyamatot, valamint az erőviszonyok átrendeződését, amely a kisebb fejlett és a fejlődő országoknak is mind nagyobb szerepet biztosít a nemzetközi politika alakításában. P. Windsor például azt hangsúlyozza, hogy az 1960-as évek elején, amikor az Egyesült Államok nukleáris sebezhetősége nyilvánvalóvá vált, a két „szuper- hatalom” megállapodott régi konfliktusuk folyamatos reinterpretációjában és kapcsolatuk alapszabályainak fokozatos kimunkálásában. Windsor szerint a béke, a konfrontáció stabilitásának fenntartása a két „szuperhatalom” közös érdekévé vált mind a SALT-, mind a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon.31 Windsor a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatát a „struktúra” és a „folyamat” kategóriáival ragadja meg. Eszerint az enyhülésben a Szovjetunió és az Egyesült Államok érdekei „strukturálisan” azonosak, mivel régi konfliktusuk rein- terpretációjának megfelelően maximális érdekük fűződik a status quo fenntartásához. De a „struktúra” fenntartásának azonos érdeke — állapítja meg Windsor -—- nagy különbségeket enged meg a „folyamatban”, nevezetesen a tömbök közötti, de még inkább a tömbökön belüli változásokban. Az enyhülés a „szuperhatalmi” kapcsolatok átfogó összefüggésében, a „struktúrában” — írja — szimmetrikusan kezdődött, de a „folyamatban” aszimmetrikussá vált32 A „folyamat” aszimmetriája a nyugati felfogások szerint a legkülönbözőbb változásokkal hozható összefüggésbe. Egyes nyugati politológusok Nyugat-Európának a szovjet katonai erő állítólagos „nyomása” következtében végbemenő „semlegesítéséről”, illetve „finnesítéséről” beszélnek. Mások a kommunista pártoknak arra az előretörésére gondolnak a kormányhatalom megszerzése felé vezető úton, amely az 1970-es évek közepén volt megfigyelhető Portugáliában, majd Olaszországban és Franciaországban is nyilvánvalóvá vált. io
