Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)

1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Biondi, Jean-Pierre: A harmadik szocializmus. Esszé a szocializmusról és a "harmadik világról"

a meghirdetett célok és a gyakorlat viszonyában éleződnek ki az előző törekvések ellentmondásai is. A „harmadik világ” országainak többsége formális függetlenségben él. Körülményeik azonban — a termelő szektor bizonytalansága, az iparosítás elégtelensége, az elmaradott technológia, a széles körű írás- tudatlanság, a jövedelmek, beruházások és megtakarítás alacsony színvonala, az intézmények gyengesége, a pénzügyi függés, az alacsony életszínvonal — a függetlenséget gyakorlatilag megfosztják konkrét tartalmától. Miben is ragadható meg tehát a fejlődő országok függetlensége? Biondi definíciót kínál: „A valódi függetlenség elválaszthatatlan a kötelező jellegű kölcsönös függéstől és kapcsolatoktól, amelyeket a népek — néha szándékuk ellenére — mindennapjaikban végigélnek. Azért, mert a függetlenség jelenti az utat az egyenlőségen alapuló dialógushoz .. . Megfordítva is igaz: csak a jogok egyenlősége . . . kedvező a világra való nyitáshoz, a mindenki igényei szerinti koherens fejlődéshez, a növekedés és a társadalmi-kulturális haladás termékeinek szétosztásához.” (43. 1.)

A szerző maga is érzi a normatívák síkján megjelenő definíciójának egyoldalúságát, mert a következőkben hosszasan taglalja azokat a külső és belső nehézségeket, amelyekkel a fejlődő országoknak nap mint nap szembe kell nézniük, öt általánosnak tekinthető belső akadályt sorol fel:

— gazdasági gyengeség. A Benin Népi Köztársaság évi költségvetése kb. Bordeaux városéval egyenlő. Ezért nem sokkal kecsegtet az a javaslat sem, hogy ezek a gyenge országok egymással fogjanak össze;

— intézményi és gazdasági másolás (mimétiz- mus). Gyakran az adott ország adottságaihoz illeszkedő fejlesztési út és intézményrendszer kidolgozása helyett olyat választanak, amelyet gyakran már a példaként tekintett országban is megkérdőjeleznek;

— az objektive retrográd társadalmi erők által képviselt párhuzamos hatalom. Mind a gazdasági, mind a politikai függetlenség elérését akadályozzák a törzsi, etnikai, vallási ellentétek, és az olyan társadalmi jelenségek, mint pl. a kasztrendszer, a vallási fanatizmus stb.;

— az előbb említett jelenségekkel szoros kapcsolatban áll a korrupció és a parazita köz- igazgatás;

— végül, de nem utolsósorban az átgondolt és következetes demográfiai politika hiánya, aminek következtében a fejlődő országok túlnyomó többségében a lakosság növekedésének üteme gyorsabb, mint az élelmiszertermelésé.

A fejlődő országok előtt álló külső akadályok megtestesítőjeként Biondi összefoglalóan az imperializmust jelöli meg. Az imperializmus fogalmába azonban nemcsak a tőkés országokat, hanem sajátos módon a szocialista országokat is beleérti. A tőkés országok imperialista törekvéseivel azonos értékűnek tekinti a szocialista országok kapcsolatait a fejlődő országokkal. Hogy a különbségeket mégis érzékeltesse, bevezeti a „szociálhegemonizmus” fogalmát, amellyel a Szovjetuniónak a fejlődő országok irányában követett politikáját jellemzi. A definíció szerint a „szociálhegemonizmus” a „dominancia olyan formája, amely egyesíti a klasszikus imperializmus bizonyos jellegzetességeit az államközi kapcsolatok eredetibb aspektusaival”. (51. 1.) Az érvelés szerint a Szovjetunió csak azért nem törekszik az imperializmus klasszikus dominanciakapcsolataira (amelyeknek alapja a tőkekivitel), mert a szovjet gazdaság fejlődésének jelenlegi stádiuma ezt nem teszi lehetővé. Ugyanakkor a Szovjetunió gyorsuló integrációja a világpiacba azt jelzi, hogy a szovjet politikában is „a korszerűbb formák” kerülnek előtérbe. A Szovjetunió egyszerre alkalmazza a katonai, politikai és az ideológiai befolyásolást.

Biondi hangsúlyozza, hogy a fejlett és a fejlődő országok kapcsolatában félre kell tenni bizonyos hamis beidegződéseket. Mindenekelőtt azt a téves elgondolást, hogy a fejlett országok segítik a fejlődőket. Ez nem igaz, mert ha figyelembe vesszük, hogy a Földünkön rendelkezésre álló nyersanyagok, energiák és termékek felhasználásában mi az arány a Föld lakosságának kétharmadát kitevő fejlődő országok és a fejlett országok között, akkor nyilvánvaló, hogy nem a fejlett ipari országok támogatják a szegény országokat. Éppen fordítva áll a dolog. A lényeget az takarja el, hogy a szegény országok ezt a támogatást köz158