Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Delbrück, Jost - Ropers, Norbert - Zelentin, Gerda: Zöldkönyv az EBEÉ utóhatásairól
sági kapcsolatok növekedésének az ambivalenciája jelentősen telativizálja. Felmerül a kérdés, vajon a jelenlegi komplementer kereskedelemtől (technológia kontra nyersanyag) miképp lehet eljutni a konfliktus- mentes, „szubsztitutív” kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokig. Müller következtetése egyértelmű: a közepes technológiájú keleteurópai termékek importját erősíteni kell. Ezek nyugati szempontból — fejtegeti a szerző — biztonságpolitikailag teljesen irrelevánsak, mivel belföldön helyettesíthetők, sőt az ilyen import a pénzügyi egyensúlytalanság területén is enyhülést hozhat, s végső soron a komplementaritás következtében kialakult konfliktuspotenciált kiküszöbölhetik. A kelet—nyugati komplementer kereskedelem megszüntetéséhez az EK és a KGST kapcsolatainak továbbfejlesztése jelentősen hozzájárulhat. Max Bäumet és Hanns-Dieter Jacobsen ,,Az EBBÉ és az EK—KGST közötti kapcsolatok fejlődése” című tanulmánya ezt a problémát tárgyalja. A szerzők rámutatnak, hogy a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok strukturális problémája szempontjából az EK—KGST viszony döntő jelentőségű. A végkövetkeztetés: az EK eddigi vonakodása a KGST-vel kötendő megállapodástól valójában az EK érdekeinek is ellentmond. Bäumet és Jacobsen a KGST és az EK között elképzelhetőnek tartja olyan keretegyezmény megkötését, amely szerint a legnagyobb kedvezményről és a pénzügyi problémákról konkrétan az egyes szocialista országokkal kétoldaíúan tárgyalnának. Mindez persze nem vezethet oda — jegyzik meg a szerzők —, hogy egy KGST—EK keretegyezmény a Közösség kereskedelem-politikai jogát ismét a tagállamok hatáskörébe helyezné. Jan Stankovsky ,,Az EBEÉ utóhatásai a kelet—nyugati kereskedelem és az ipari kooperáció területén” című tanulmánya a kooperációk növekedésében a gazdasági érdekeknek a politikai korlátozásoktól való „emancipációját” látja. Ennek igazolását Stankovsky a tőkés gazdaságok 1974—75-ös válság-időszakában látja, amikor ugyan a kétoldalú kelet—nyugati cserekapcsolatok mennyiségileg csökkentek, de a szocialista országoknak nem volt érdekük a nyugati gazdasági nehézségek politikai kihasználása. Ilka Bailey-Wiebecke és Evgeny Chossu- dovsky tanulmánya az EBEÉ határozatainak multilaterális megvalósítását vizsgálja az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB) munkájában. A szerzők hagsúlyozzák, hogy az EBEÉ határozatai nyomán az EGB pótlólagos feladatokat kapott, és ily módon politikailag felértékelődött. Ez a változás azonban komoly nehézségeket is jelent, mivel az EBEÉ által meg nem oldott problémák ebben a keretben ismét felmerülnek. A III. „kosár” problémakörével foglalkozó részben Karl E. Birnbaum „Az enyhülési politika problematikájához és a rendszerközi kommunikáció a kelet—nyugati viszonyban” című tanulmánya érdemel figyelmet. Birnbaum arra vállalkozik, hogy a rendszerközi kommunikáció továbbfejlődésének azokat a feltételeit határozza meg, amelyek valamennyi érdekelt szempontjából előmozdítják az enyhülést. Birnbaum a rendszerközi kommunikáción az információk, vélemények és gondolatok csereviszonyát érti, amely hivatalos, illetve kormányszinten, valamint szakmai, szakértői s végül magánszinten bonyolódik. A szerző hangsúlyozza, hogy a hidegháborúban kialakult „fenyegetési klisék”, avagy a látens ellenséges képek megszüntetése hosszú távú és széles spektrumú rendszerközi kommunikációs folyamatot igényel, amelynek a magán- személyekre is ki kell terjednie. Ezzel a szocialista országok is egyetértenek, azzal a megszorítással, hogy a csere szabályozottan a szocialista országok értékrendjével összhangban történjék. E helyütt Gerhard Wettiget idézve szükségszerű az információterjesztés nyugati és az információcsere szocialista koncepciójának különbségére emlékeztetni. Birnbaum a szocialista országok szabályozott csereviszonyát információs protekcionizmussal, „a vélemény- formálás állami monopolizálásával” vádolja, jóllehet azt is elismeri, hogy a tőkés információs rendszereket a tömegkommunikációs konszernek fokozott koncentrációja jellemzi. Milyenek is legyenek az enyhülést támogató rendszerközi kommunikáció keretfeltételei? Birnbaum a rendszerközi kommunikáció és a 155
