Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Lavreckij, Joszip: Salvador Allende
a kereszténydemokrata párt józanabbul gondolkodó csoportjai. A baloldal ugyanakkor megerősödött, az addigi három párthoz csatlakoztak a szociáldemokraták, a kivált kereszténydemokraták (Egységes Népi Akciómozgalom — MAPU), valamint a Független Népi Szövetség (API) képviselői. A Népi Egységen belül viszont az elnökjelölt személyéről folytak éles és hosszadalmas viták. Ennek során Allende kezdetben még saját pártjának támogatását is alig tudta megszerezni (a nézeteltérések hátterében részben személyi ambíciók, részben a korábbi „vereségek” okozta csalódás játszottak szerepet), féléves kemény küzdelem után azonban — megszerezte az egész baloldal, a Népi Egység valamennyi pártja és csoportja támogatását. O maga nem elsősorban saját személye miatt vívta ezt a harcot, bár joggal érezte úgy, hogy ő a baloldal legesélyesebb politikusa, akinek évtizedes tapasztalatai vannak, és aki minden haladó erő támogatását képes megszerezni. A szavazás előtt rendkívül kiéleződött a politikai légkör, a jobboldal mindent elkövetett, hogy Allende győzelmét megakadályozza. Mozgolódni kezdtek a fegyveres erők jobboldali elemei is, ekkor azonban még komolyan számolniuk kellett a baloldallal rokonszenvező, illetve az alkotmányt min- denekfölött tiszteletben tartó katonákkal és tisztekkel is. Végül a Népi Egység programja, mely kimondta: „Meg kell szüntetni az imperialisták, a monopóliumok s a földbirtokos oligarchiák uralmát, és el kell kezdeni a szocializmus építését Chilében” (120. 1.), megnyerte a többség támogatását: Allende kapta a legtöbb szavazatot. A beiktatásig hátralevő két hónap súlyos politikai harcok jegyében telt el. A keresztény- demokrata párt hajlandó volt a parlamentben Allendére szavazni, ennek feltételeként azonban Allende kénytelen volt kidolgozni és aláírni „az alkotmányos biztosítékok alap- szabályzatát”, egy olyan dokumentumot, mely erősen megkötötte a leendő elnök kezét. A politikai nyugtalanság, az észak-amerikai és chilei tőkés körök, a CIA tevékenysége (e mesterkedésekről Lavreckij bőségesen idézi a Jack Anderson amerikai újságíró által 1972-ben nyilvánosságra hozott dokumentumokat), a hadsereg jobboldalának összeesküvése és Scheider tábornok, főparancsnok meggyilkolása (október 22.) — mindezek nem tudták megakadályozni, hogy 1970. november 3-án, Chile történetében először, olyan elnököt iktassanak be hivatalába, akinek eltökélt szándéka volt megvalósítani a szocializmust Chilében. E fejezeteket bővebben ismertettük, mert ezek az előzmények talán kevésbé közismertek. A következő két fejezetet („Az elnök elvtárs” és „A lázadás” címmel) viszont, melyek az eseményekben, tragikus és kedvező fordulatokban bővelkedő három évet tárják rendkívül gazdagon és érzékletesen az olvasó elé, nem kívánjuk részletezni. Erről az időszakról ugyanis számtalan munka született*, melyek minden fontos kérdést részletesen elemeztek (békés út, a burzsoá állam játék- szabályainak betartása, a hadsereg iránt táplált illúziók, az Egyesült Államok, valamint a nemzetközi monopóliumok szerepe stb.). Itt tehát lényegében nem nyújt újat Lavreckij munkája. Fel kell viszont hívni a figyelmet arra a sajátosságra, hogy ez a munka — téma- választásából fakadóan — ennek az időszaknak az eseményeit Allende szemszögéből, az ő személyén keresztül igyekszik bemutatni, elemezni és értékelni. Ezért kap nagy hangsúlyt például az elnöknek az a lényegében helyes, néha azonban túlzott törekvése, hogy teljes mértékben érvényesítse és kihasználja az elnöki hatalom lehetőségeit — olykor saját szövetségesei ellenében is. Ő maga — még beiktatása előtt, mintegy ígéretként — így * A magyar nyelven megjelentek közül érdemes megemlíteni három dokumentumkötetet (A „Hallgatás hadművelet”. Chile Salvador Allende után. Közzétette: Hynimki és Scheumann. Bp. Magvető, 1974.; Sergio Villegas: A Stadion. Szemtanúk a chilei junta terrorjáról. Bp. Gondolat, 1974.; Hernán Valdés: Egy chilei fogoly naplója. Bp. Kossuth, 1976.), valamint három magyar szerző tollából származó elemzést (Kerekes György: Kubától Chiléig. Forradalmak és ellen- forradalmak Latin-Amerikában. Bp. Kossuth, 1974., különösen a 328—357. 1.; Árkus István: Véres napok Chilében. Bp. Kossuth — Táncsics, 1974.; Vá/yi Zsugsa: Forradalom és ellenforradalom Chilében. Bp. Magvető, 1974.).
