Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Magyar külpolitikai állásfoglalások hivatalos látogatások, két-és többoldalú találkozók és egyéb események kapcsán (1978. május-június 5.)
Muammar Al-Kadhafi tájékoztatást adott a líbiai forradalom politikai, gazdasági, társadalmi és ideológiai eredményeiről, amelyekkel hozzájárul a világ haladó erőinek imperialistaellenes harcához. Ismertette a közvetlen demokrácia és a népi hatalom líbiai gyakorlatának tapasztalatait. A magyar fél méltatta a líbiai nép szeptember 1-i forradalmának politikai, gazdasági, társadalmi vívmányait, eszmei fejlődését és Líbia hatékony tevékenységét, amelyet a gyarmatosítással, az imperializmussal, a reakcióval, a fajgyűlölettel és a cionizmussal szemben, az arab egység megvalósítása érdekében folytat. A tárgyalásokon nagy figyelmet szenteltek az arab térségben kialakult válságos helyzetnek, amely súlyosan fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot. Határozottan elitélték az ismétlődő izraeli agressziókat, az arab területek megszállását, a libanoni szuverenitás elleni izraeli támadást, amelynek célja a palesztin ellenállás felszámolása, újabb arab területek megszállása, a haladó arab front megbontása. A felek hangsúlyozták, hogy szolidárisak Palesztina arab népével, és támogatják a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. Elítélték az imperializmus, a cionizmus és a reakció azon törekvését, hogy semmibe vegyék a palesztinai nép jogait, akadályozzák a palesztinai nép küzdelmét és az arab népek imperialistaellenes, nemzeti felszabadító harcát, megbontsák az arab országok és a szocialista közösség országainak baráti kapcsolatait. Ismételten leszögezték, hogy a Közel-Keleten tartós és igazságos béke csak akkor érhető el, ha felszabadítják az összes megszállt arab területet és biztosítják a palesztinai nép törvényes nemzeti jogait, beleértve a hazájába való visszatérés, az önrendelkezés és a független állam létrehozásának jogát. Hangsúlyozták a palesztinai felszabadító küzdelem támogatásának és a világ haladó erői szolidaritásának jelentőségét. A felek elítélték azt a megalkuvó politikát és azt az álnok tervet, amelyet az imperialista és reakciós körök az arab országokra igyekeznek kényszeríteni, hogy a palesztinai kérdést levegyék a napirendről és a palesztinai nép jogait alkudozás tárgyává tegyék. A magyar fél rámutatott a haladó arab országok és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet szilárdságfrontjának jelentőségére, amely a tripoli csúcsértekezleten jött létre azzal a céllal, hogy megerősítse az imperializmus, a cionizmus és a reakció elleni akcióegységet. A tárgyaló felek kifejezték aggodalmukat az afrikai fejleményekkel kapcsolatban, ahol különösen az utóbbi időben fokozódtak az imperialista és a helyi reakciós erők támadásai a haladó bel- és külpolitikát folytató országok ellen. A felek síkraszálltak a fajüldöző rendszerek felszámolásáért, és szolidaritásukat fejezték ki Zimbabwe, Namíbia és Dél-Afrika népeinek az egyenjogúságért és a függetlenségért vívott harcával. Határozottan elítélik a fajüldözőknek Angola, Mozambik és más frontországok elleni fegyveres provokációit. Megbélyegzik az imperializmus fegyveres beavatkozását az afrikai országok belügyeibe, és a gyarmatosítók kísérleteit, hogy hamis jelszavak hangoztatásával vissszaszerezzék korábbi pozícióikat. Elutasítják az imperializmus kísérleteit, hogy gazdasági problémáit az afrikai népek rovására, azok természeti kincseinek kiszipolyozásával oldja meg. Elítélik a NATO törekvését, hogy egyes afrikai országokat saját befolyása alá vonjon, és közös fegyveres erőt hozzon létre az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak elnyomására. A felek szükségesnek tartják a gyarmatosító beavatkozás azonnali felszámolását és biztosítani az afrikaiak jogát, hogy problémáikat az Egyesült Nemzetek Szervezete, valamint az Afrikai Egységszervezet alapokmányának szellemében oldják meg. A felek elítélik az izraeli és a dél-afrikai fajüldöző rendszerek szövetkezését az arab és az afrikai népek felszabadító harca ellen. A felek között teljes a nézetazonosság abban, hogy az enyhülés folyamata létfontosságú a világ valamennyi állama számára. Rámutattak, hogy tevékenyebbek azok az erők, amelyek a hidegháborús légkör szításával, a fegyverkezési verseny fokozásával, új tömegpusztító fegyverek, köztük a neutronbomba kifejlesztésével a nemzetközi feszültség növelésére törekszenek. 136
