Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Sz. Kiss Csaba: Az Ausztrál külpolitika változásának fő iránya
golták a szociális szektor fejlesztését. Nőtt az elégedetlenség a külföldi tőkebeáramlás mértéke miatt is. A kormány tétlenségével szemben az ALP jelentős szociálpolitikai reformokat ígért az egészségügyi ellátás, az oktatás, a nyugdíjrendszer, a foglalkoztatottság terén, a külföldi tőkével és a nagy multinacionális vállalatokkal szemben. A kormány bukásában közrejátszott, hogy a régi külpolitikai vonalat diszkreditálta az események menete, és a Munkáspárt a külpolitikában is önállóbb, kezdeményezőbb, a realitásokhoz jobban alkalmazkodó programot hirdetett. Jelentősen növelte Whitlamék esélyeit, hogy az 1964-ben újra bevezetett kötelező katonai szolgálat eltörléséért szálltak síkra. Az amerikai rendszerhez hasonló, sorshúzással való sorozás a vietnami háború alatt rendkívül népszerűtlenné vált. A Munkáspárt történelmi balszerencséje, hogy az 1973 végén kezdődő kapitalista gazdasági recesszió és válság előestéjén ragadta kezébe a gyeplőt. Gazdaságpolitikusai túlbecsülték a várható fellendülés mértékét és tartósságát, a világpolitikai légkör zordabbá válásával az ALP nem tudta betartani választási ígéreteit. A munkanélküliség nemhogy csökkent volna, de 1974 májusa után újabb rekordokat ért el. A kormány szociálpolitikai programja súlyos költségvetési deficithez vezetett. Ausztrál közgazdászok rámutatnak, hogy 1945 óta az országban sohasem voltak olyan kedvezőtlenek a körülmények a közkiadások emelésével járó állami reformintézkedésekhez, mint éppen 1973 és 1975 között.20 A Whitlam-kormány két fronton próbálta javítani az ország helyzetét: a külföldi tőkével szemben foganatosított intézkedésekkel és „nyersanyag-diplomáciájával”. A külföldi magántőke-beruházások Ausztráliában az 1950—1951-es pénzügyi év 137 millió ausztrál dollárjáról 1970—1971-re 1493 millió dollárra nőttek.21 Körülbelül egyharmada származott Nagy-Britanniából, másik harmada az USA-ból, a fennmaradó rész más országokból, amelyek között Japán vezetett. Egyes adatok szerint az ausztrál autóipar 89, a vegyipar 78, a kőolaj-feldolgozás 81 százalékát a külföldi tőke tartja kéz- ben.22Afeldolgozóipar legnagyobb száz vállalata közül 44a külföldi tőke ellenőrzése alatt áll.23 A hatvanas években követett liberális laissez faire-politika hátrányos következményei a hetvenes évek elejére nyilvánvalókká váltak, de a liberálisok nem sokat tettek. A Whitlam-kormány három irányban korlátozta a külföldi tőke tevékenységét: — szigorú adminisztratív intézkedésekkel csökkentették a külföldi tőke mozgását általában; — különleges intézkedésekkel fokozták az ország számára különösen fontos kitermelő ipari szektor védelmét; — megpróbálták megakadályozni a külföldi érdekeltségek arányának növekedését az ausztrál ingatlanvagyonban.24 A külföldi beruházókat kötelezték például, hogy az Ausztráliában befektetendő összeg 25%-át (később 33%-át) kamatmentesen helyezzék letétbe az ausztrál tartalék- bankban. Leállították a két évnél rövidebb lejáratú külföldi bankbetétek ausztráliai elhelyezését. A beruházások koordinálására speciális kormányszerveket hoztak létre (Australian Industrial Development Corporation, National Investment Fund) stb. Az 1973— 74-es pénzügyi évben megkezdődött az idegen tőke kiáramlása az országból (majdnem 41
