Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - VITA - Palánkai Tibor: A gazdasági erőviszonyok értelmezése és szerepe a nemzetközi erőviszonyok rendszerében
toztak, kezdetben a föld volt a szűkös, a klasszikus kapitalizmusban a tőke, a mai kapitalizmusban pedig a technika és menedzseri tudomány. A viszonylagos „szűkösség” a nemzetközi gazdasági erőviszonyok szempontjából fontos tényező, elég, ha az ún. olajfegyver vagy gabonafegyver problémájára utalunk. Különösen a stratégiai jelentőségű termékek monopolizálása érvényesíthető a nemzetközi politikában reális erőként, s ezzel a fejlődő országok az utóbbi években éltek is. Ennek ellenére a nemzetközi erőviszonyok alapvetően nem változtak meg. A korszerű technika monopóliuma ma is szinte kizárólagosan a fejlett országok kezében van, s különösen hosszú távon ennek igen nagy a jelentősége. A javak és tényezők szűkössége nem vizsgálható absztraktan, az adott termelési viszonyoktól függetlenül. A szűkösséggel kapcsolatos kiszolgáltatottság és kizsákmányolás tipikusan a tőkés termelési viszonyok sajátja, szervesen következik belőlük. A gazdasági erő tudományos és komplex elemzését a marxista politikai gazdaságtan és társadalomtudományok végezték el, s az utóbbi évtizedekben a nemzetközi gazdasági erőviszonyok, a világgazdasági kutatások figyelmének a középpontjába kerültek. A nemzetközi gazdasági erőviszonyokat három dimenzióban vizsgáljuk. Szükségesnek tartjuk megkülönböztetni azok technikai-anyagi, társadalmi-gazdasági és felépítményi oldalát. A gazdasági erő és ennek megfelelően a nemzetközi gazdasági erőviszonyok anyagi tartalma az érintett ország vagy országcsoport gazdasági potenciálja. Az országok gazdasági potenciálját elsősorban termelőerőik és társadalmi termelésük nagysága határ- rozzák meg. A gazdasági potenciál legfontosabb tényezője az ember mint legfőbb termelőerő. Ez kifejezhető a lakosság számával, a munkaképes korúak arányával, kulturális és szakképzettségi színvonalával, egészségi állapotával stb. Ide sorolható a felhalmozott tudás és tapasztalat, a tudomány is. Ezek mennyiségi felmérése, különösen a minőségi oldalak mennyiségi kifejezése rendkívül nehéz, de nem kisebb gondot okoz az anyagi termelőerők, az országok termelési eszközállományának a számbavétele sem. Ezzel magyarázható, hogy a gazdasági erőviszonyok konkrét felmérésénél inkább a társadalmi termelés nagyságára vonatkozó mutatókat használjuk, amelyekre a nemzetközi összehasonlítást szolgáló adatok is általában rendelkezésre állnak vagy kiszámíthatók. A gazdasági erő kifejezésére leggyakrabban használt mutatók ennek megfelelően a társadalmi termék, a nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági termelés nagysága stb. A gazdasági potenciál szempontjából fontos egy ország felhalmozott és rendelkezésre álló gazdagsága is, vagyis nemzeti vagyona, természeti kincsei, nyersanyag-lelőhelyeinek a gazda- dagsága stb. A gazdasági erő társadalmi formáját mindig meghatározott termelési viszonyok alkotják. A gazdasági potenciál anyagi tényezői önmagukban a gazdasági erő „holt” elemei, élővé tulajdonként válnak. A tőkés társadalom termelőerői gazdasági hatalomként csak mint tőke funkcionálnak. A tulajdonból következik az adott társadalom döntési struktúrája, jövedelmének az elosztása és végső soron egész politikai rendszere és hatalmi viszonyai. A gazdasági hatalom adott társadalmi formája meghatározza az előbbi jellegét és végső soron maga is mint gazdasági erőforrás jelenik meg. A társadalmi munkamegosztás adott rendszerében valósul meg a társadalmi termelőerők felhaszná87
