Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Ustor Endre: Magyarország konzuli szerződései és az egyenlő elbánás
tött konzuli egyezmény (1938:1. te. 33. cikk), a Németországgal 1940. július 20-án aláírt konzuli egyezmény (1942: XVII. te. 19. cikk). 13 Magyarország ennek a szerződésnek nem részese; ennek okait lásd Gres%náryk Pál: A Magyar Nép- köztársaság konzuli kapcsolatai. Külpolitika, 1977. 4. 32. 1. 14 Az Európa-tanácsba tömörült államok kísérletet tettek a konzuli funkciókra vonatkozó többoldalú szerződés létrehozására, 1967. december 11-én meg is állapodtak ennek szövegében (Európai Szerződéstár 61. szám), de az kellő számú ratifikáció híján még nem lépett hatályba. 15 Figyelemre méltó, hogy ez a fogalmazás eltér a 2. i^alfejezetben idézett szövegektől. 16 Csupán a nemzetközi jog elveire hivatkozik az 1934. augusztus 25-i magyar—afgán barátsági szerződés (1940: XXXIII. te.) 2. cikke és az 1923. december 18-án kötött magyar—török barátsági szerződés (1924: XVI. te.) 2. cikke. Ez utóbbi egyébként csak a diplomáciai viszony létesítésére és a diplomáciai képviselőkre szorítkozik. 17 Lásd Ustor Endre: A diplomáciai kapcsolatok joga. Budapest 1965. 143—145.1. 18 Pusztán a szövegek vizsgálata alapján kívülállók ellentétes következtetésekre juthattak volna, mivel az európai szocialista államok között 1957-től 1963-ig létrejött kétoldalú konzuli szerződések hálózata csak igen vázlatosan írta körül a konzuli funkciókat, és nagyon szűkén határozta meg a konzuli kiváltságokat és mentességeket. 19 Pl. az 1958. november 17-i lengyel—jugoszláv konzuli szerződés 46. cikke (ENSZ Szerződéstár, 432. köt. 332.1.). 20 Azt, hogy a konzuli kapcsolatok vonatkozásában az egyenlő elbánás követelménye nem olyan szoros, mint pl. a kereskedelemben, az 1963. évi bécsi egyezmény (az 1961. évi bécsi diplomáciai egyezmény mintájára) úgy fejezi ki, hogy „ ... nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek, ha . . . egyes államok szokás vagy megállapodás alapján kölcsönösen kedvezőbb elbánást biztosítanak egymásnak, mint amilyent a jelen Egyezmény rendelkezései megkívánnak” (72. cikk). 21 Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának a kereskedelemre vonatkozó része a szocialista államok indítványa alapján ismeri el „azt a kedvező hatást, amelyet a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása gyakorolhat a kereskedelem fejlődésére”. 22 Lásd Alice Piot.-ha clause de la nationla plus favotisée. Reme critique de droit internationalprivé, 1956. l.sz. 23 Mielőtt az Egyesült Államok és a Szovjetunió megállapodott volna abban, hogy a konzuli tisztviselőket és konzuli alkalmazottakat kölcsönösen részesítik a fogadó állam büntető joghatósága alóli mentesség kedvezményében, az USA a legnagyobb kedvezmény záradékát tartalmazó 35 szerződését vizsgálta át abból a szempontból, hogy e záradékok jogosultjai is igényt tarthatnak-e majd erre a jelentős kedvezményre. (Marjorie Whiteman: Digest of International Law. 14. köt. 752. 1. és Yearbook of the International Law Commission 1973. II. 99—100. 1.) 24 G. Schwarxenherger: The most-favoured nation standard in British State practice. British Yearbook of International Law 1945. 99. 1. 23 Ami különösen akkor következhetne be, ha a szovjet példa nyomán (lásd I. V. Mironov: Pravovaja reglamentacija konszulszkoj szluzsbü v SZSZSZR. Sxpvjetsxkoje Gosxudarsxfvo i Pravo, 1977. 1. 19. 1.) mi is újra felfedeznénk az állami és nemzeti érdekeink számára oly bőségesen — és gyakorlatilag ingyen — rendelkezésre álló lehetőségeket, amelyeket a tiszteletbeli konzul és konzulátus intézménye magában rejt. 84
