Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Ustor Endre: Magyarország konzuli szerződései és az egyenlő elbánás
n A KIEGYEZÉSTŐL A FELSZABADULÁSIG TERJEDŐ KORSZAK 1. A konzuli intézmény szervezete Konzuli kapcsolataink csak viszonylag rövid, száz évet alig meghaladó időre terjednek ki. A kiegyezés előtt — külügyi önállóságunk híján — Magyarország nem küldött, nem is küldhetett konzult. A Habsburgok azt sem engedték meg, hogy Magyarország területén (Fiúmét kivéve) idegen konzulok működjenek.3 A kiegyezés után a konzuli ügyek irányítása a közös külügyminiszter kezébe került.4 A dualizmusban a konzuli intézmény fő feladata a kereskedelmi ügyek előmozdítása volt, és nagymértékben a kereskedelmi minisztérium közvetett irányítása alatt állt. E helyzet folytán a konzuli kapcsolatokat akkoriban általában a kereskedelmi szerződésekben szabályozták, és csak elvétve kötöttek olyan egyezményeket, amelyek kizárólag a konzuli kapcsolatokról intézkedtek. Az egyenlő elbánás követelményét ezek a szerződések nemcsak a kereskedelmi ügyekben, hanem a konzuli kapcsolatokban is — jóformán kivétel nélkül — az ún. legnagyobb kedvezmény kikötésével igyekeztek biztosítani. A Monarchia felbomlása után már a Károlyi-kormány idejében intézkedtek a konzuli intézményről. „Az önálló magyar külügyi igazgatásról” rendelkező, 1918. december 15-én megjelent 1918: V. néptörvény 6. cikke szerint: „A magyar konzuli hivatalok külföldi kerületükben főleg a hazai közgazdaság érdekeit szolgálják ...” Igaz, ezt a néptörvényt, csakúgy, mint a Károlyi-korszak és a Tanácsköztársaság összes rendelkezését az ellenforradalmi időszak első törvénye (az 1920:1. te.) formálisan hatályon kívül helyezte, de ez nem változtatott azon, hogy a konzuli intézmény a Horthy- korszakban is főleg gazdasági, kereskedelmi feladatokat végzett. Mivel a kereskedelmi és konzuli ügyek közötti kapcsolat fennmaradt, továbbra is élt — ha szűkebb terjedelemben is — az a gyakorlat, hogy a nemzetközi szerződések együtt rendelkeztek a kereskedelmi és konzuli kérdésekben, és az utóbbiakra nézve is kikötötték az ún. legnagyobb kedvezményt. 2. A legnagyobb kedvezmény az ebben a korszakban kötött, a konzuli kapcsolatokra vonatkozó szerződésekben Vizsgáljuk ezeket a kikötéseket a leírt rendszerben, vagyis abból a szempontból, hogy mennyire szolgálták az egyenlő elbánást: a) a konzuli hivatalok létesítése,b) a kiváltságok és mentességek, c) a funkciók vonatkozásában.5 a) A konzuli hivatalok létesítése A legnagyobb kedvezményt meghaladó előnyök Találunk a korszakban kötött szerződések között olyat, amely ezen a téren nem az egyenlő elbánást, hanem — hol előnyünkre, hol hátrányunkra — kivételes helyzetet, kiváltságot teremtett. Ilyen szabadságot biztosított a kínai császárság az Osztrák—Magyar Monarchiának 73
