Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Haraszti György: A világűrjog néhány időszerű kérdéséről
jóllehet senki sem ellenezte kifejezetten a javasolt megoldást, egyetlen delegáció sem volt abban a helyzetben, hogy saját hatáskörében véglegesen állást foglaljon a kérdésben. Két további függő kérdés tekintetében nem volt nehéz megegyezésre jutni. Vitás volt még, hogy az eredetileg a Holdra vonatkozó tervezett szerződés rendelkezései általában kiterjedjenek-e az égitestekre, vagy változatlanul a Holdra korlátozódjanak. Az 1967. évi alapszerződés kifejezetten a Holdról és más égitestekről beszél, vagyis rendelkezései egyaránt vonatkoznak valamennyi égitestre. Indokoltnak látszik tehát, hogy a Hold-szerződésben lefektetett szabályok szintén vonatkozzanak az összes égitestre. Ám a többi égitestre még inkább érvényes az a megfontolás, hogy mivel rájuk vonatkozó ismereteink igen hézagosak, a részletes jogi szabályozás nem időszerű, sőt gyakorlati szempontból értelmetlen. Az új tervezet az első álláspontot teszi magáévá, és rendelkezéseit a Holdon kívül a naprendszer többi égitestjére is kiterjeszti mindaddig, amíg valamelyikre vonatkozólag külön jogi szabályozás nem lép hatályba.15 A másik kérdés arra vonatkozott, mikor és milyen tartalmú tájékoztatást kell adni a Hold kutatása céljából felbocsátott űrhajókról, illetve a szerzett adatokról. Itt főleg az űrhajók fellövéséről előzetes tájékoztatást követelő államok és az előzetes információt szükségtelennek ítélők álláspontja ütközött össze. Ez a kérdés sem tekinthető alapvető jelentőségűnek, és így az új tervezet, ismét csak a természeti kincsekre vonatkozó szabályozás elfogadásától függően, a tájékoztatás kérdésére is elfogadhatónak látszó megoldást irányoz elő. Eszerint a felbocsátó állam az űrobjektum fellövése után, mihelyt lehetséges, tartozik az ENSZ főtitkárát, a nyilvánosságot és a „nemzetközi tudományos közösséget” a tervezetben megjelölt adatokról, a küldetés befejezése után pedig annak eredményeiről tájékoztatni. Az űrtechnika gyakorlati alkalmazásának köre egyre szélesedik. Mindamellett két olyan kérdéskör alakult ki, amelyben a megoldandó problémák sürgőssége szembeötlő és amelyekkel néhány éve több-kevesebb sikerrel az ENSZ űrjogi albizottsága is foglalkozik. Az egyik kérdéskör a távközlésé, a másik a távérzékelésé. A mesterséges bolygók felhasználása távközlési célokra ma már széles körű, nemzetközi szervezetek (Interszputnyik, Intelsat, Inmarsat) is foglalkoznak vele. Itt sürgős szabályozásra vár a direkt televíziós adások problémája. Direkt televíziós adáson a mesterséges bolygók felhasználásával történő olyan televíziós közvetítést értünk, amely földi átjátszó állomás közbeiktatása nélkül, a lakásokban használatos tv-készülékeken közvetlenül fogható. Technikailag ez már megoldható, és néhány éven belül a szakértők véleménye szerint a gyakorlatban megvalósítható az egyének számára elviselhető költségek mellett. Ha a közvetlen televíziós közvetítést az adó állam idegen államnak szánja, egy sor nemzetközi jogi szabályozást igénylő probléma vetődik fel. A nemzetközi jog bizonyos, már meglevő szabályait ugyan a direkt tv-adásokra is szükségképpen alkalmazni kell, emellett azonban egyes kérdések sajátos új jogi szabályozást követelnek. Az ENSZ űrjogi albizottsága legutóbbi néhány ülésszakán a direkt tv-adásokra vo64
