Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Haraszti György: A világűrjog néhány időszerű kérdéséről
A helyzet ebben a vonatkozásban hasonló ahhoz, amely a már említett egyezmények megalkotását indokolta. Az 1967. évi alapszerződés a Holdra és más égitestekre vonatkozólag is tartalmaz bizonyos szabályokat. Ismételten kiemeli, hogy a világűrre nézve megállapított szabályok a Holdra és más égitestekre is irányadóak, azonkívül külön szabályokat is megállapít az utóbbiakra nézve, különösen az égitestekre való belépés szabadsága és még inkább azok demilitarizálása tekintetében. A külön szerződési szabályozás annyiban lehet indokolt, amennyiben az alapszerződésben foglalt szabályok tartalmát pontosabban kifejti, illetve azokat kiegészíti. Ezt a szempontot tartotta szem előtt az a szerződéstervezet, amelyet a Szovjetunió kormánya terjesztett 1971-ben az ENSZ Közgyűlése elé és amelyet a Közgyűlés 2779 (XXVI). számú határozatával az ENSZ Világűrbizottságához továbbított megvizsgálás céljából. A szovjet tervezet az alapszerződés egyes rendelkezéseinek elkerülhetetlen megismétlése mellett külön kiemeli, hogy az erőszak tilalmát kimondó nemzetközi jogi alapelv a Holdra is irányadó. Az alapszerződés ugyanis csak általánosságban utalt arra, hogy az űrtevékenységnek a nemzetközi joggal összhangban kell folynia. A szovjet tervezet kifejti többek között a Holdon történő leszállás és az ott végzett kutatás szabadságát, utalva annak „a jelen és a jövő nemzedékek érdekében” szükségképpen adódó korlátáira. Azt hihetnők, hogy az ilyen tartalmú szerződést, amely hasznosan egészíti ki az 1967. évi szerződés rendelkezéseit, könnyen elfogadják az űrjogi albizottságban és az ENSZ Közgyűlésén. A szovjet tervezet mégis nagy vitát váltott ki, és mind a mai napig nem sikerült kialakítani az elfogadásához szükséges konszenzust. A vita ma már lényegében egyetlen alapvető kérdés körül zajlik, amelynek szabályozását a szovjet tervezet szándékosan mellőzte, nem tartván idszerűnek. Ez a Hold természeti kincseinek jogi helyzete. A szovjet tervezet indokoltan hallgatott erről a kérdésről. Egyelőre nincsenek pontos adataink ezekről a kincsekről, bár nem vitás, hogy természeti kincsek találhatók a Holdon is. Nagyobb mérvű kiaknázásuk és a Földön való felhasználásuk azonban a közeljövőben még nem lehetséges. A nemzetközi jognak pedig nem lehet feladata, hogy a jövő század esetleges problémáit évtizedekkel előre részletesen szabályozza, amikor számos fontos és sürgető kérdést sem tudott még megfelelően megoldani. Nem is szólva arról, ilyen hosszú távon az sem látható előre, hogyan alakulnak majd az államközi kapcsolatok. A fejlődő országok egy csoportja a Hold természeti kincseit az „emberiség közös örökségének” kívánja minősíteni, és ilyen értelmű javaslat fekszik az ENSZ űrjogi albizottsága előtt. A polgári jogból kölcsönzött, az államközi kapcsolatokban azonban bizonytalan tartalmú „örökség” kifejezésnek a nemzetközi jogban való alkalmazása, nem is szólva az emberiségnek nemzetközi jogalannyá minősítéséről, megütközést keltene, ha nem szoktunk volna már hozzá a III. tengerjogi konferencia hosszú évek óta tartó csatározásain, ahol a kontinentális talapzaton túl elterülő tengerfenék és az altalaj kincseire ugyanezt a kifejezést kívánják alkalmazni. A két térség között azonban igen nagy a különbség. A terrnészeti kincsek kiaknázása a tengerek nagyobb mélységeiből is techni62
