Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Szászi József: Az USA kanadai dilemmái
foktól északra fekvő területek alkotják az úgynevezett „Észak-Amerika-erőd” (Fortress North America) előretolt védelmi vonalát. Azok, akik Kanadát nagyobb katonai erőfeszítésekre akarják ösztönözni, szívesen mutatnak rá, hogy az Északi-sarkon keresztül erősen megrövidülnek a távolságok az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, továbbá hogy az Északi-sarkvidéken, a Cornwallis-szigeteken létesített legészakibb kanadai őrhelyhez Moszkva körülbelül 500 kilométerrel közelebb van, mint Ottawa. Az északi határok védelmének fokozott a szerepe Kanada és az Egyesült Államok hadászati terveiben. Kanada területének 40 százaléka jut az Északi-sarkvidékre, itt azonban mindössze 20 000 ember él. A lakosság 95 százaléka ugyanis a kanadai—amerikai határ mentén húzódó 300—350 kilométeres keskeny sávban települt le. Kanada a NATO legnagyobb területű állama, és partvonalai a leghosszabbak. Az ország három világtengerrel határos — az Atlanti- és a Csendes-óceánnal, valamint a Jeges-tengerrel —, és a „szovjet fenyegetésre” hivatkozó NATO-körök nemcsak a szinte lakatlan északi területek védelmét várják Kanadától, hanem a Szent Lőrinc folyó és torkolatvidéke védelmét is — ezt „az amerikai kontinens szívébe nyúló atlanti kapunak” nevezik. Kanada és az Egyesült Államok katonai együttműködése csaknem négy évtizedes. A két ország 1940. augusztus 17-én aláírta az ogdensburgi egyezményt, amely intézményesítette az amerikai—kanadai katonai együttműködést, és létrehozta az Állandó Közös Védelmi Tanácsot (Permanent Joint Board of Defence). Az 1950-es évek végén (1955 és 1957 között) az Egyesült Államok költségén létrehozták a DEW rövidítés alatt ismert radarállomás-láncot, amelynek a „szovjet támadás” előrejelzését kellett biztosítania. Röviddel ezután (1958 májusa és szeptembere között) több egyezményt is aláírtak Kanada és az Egyesült Államok között az azóta is működő Észak-amerikai Egyesült Légvédelmi Parancsnokság (NÓRÁD) létrehozásáról, valamint közös amerikai—kanadai védelmi bizottság felállításáról. Az 1970-es évek elején felvetődött annak szükségessége, hogy a földi előrejelző rendszert korszerűsítsék és kiegészítsék az AWACS néven ismert mozgó légi felderítő és riasztó rendszerrel, amely a mélyrepülésben közeledő rakéták és szárnyas rakéták elhárítását is biztosíthatja. Ezzel viszont napirendre került a kanadai vadászbombázó-flotta korszerűsítése is. Ottawa 120—150 új gépet szándékozik vásárolni, és aktív tárgyalásokat folytat erről a fő amerikai szállítókkal (Grumman, Northrop), továbbá egy brit, nyugatnémet és olasz cégekből álló konzorciummal. Nagy összegű, 2,3 milliárdos üzletről van szó. Ezt az összeget a kanadai kormány úgy akarja elkölteni, hogy egy esetleges együttműködés révén a kanadai repülőgépipar és általában a kanadai gazdaság maximális előnyökhöz jusson. A repülőgépügylet, amely igen csábító, az amerikai nagyvállalatoknak várhatóan még több problémát, esetleg feszültséget is okozhat a két ország viszonyában, különösen, ha Kanada az európai ajánlatot fogadja el. Katonai téren indokolja a takarékosságot Kanada gazdasági helyzete. Az ottawai kormányt gyakran bírálják a NATO-ban azért, mert nem vállal erejéhez mérten részt a katonai kiadásokból, és különösen haditengerészeti erőit tartja elavult szinten. Az 50
