Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Hernádi András: Új fejlődési szakasz a Japán gazdaságban
a komplementaritás hiánya miatt gátolt japán—nyugat-európai árucsere előtt így új távlatok nyílhatnak, még ha ezt megelőzően vagy ezzel párhuzamosan további feszültsé- gekre-alkudozásokra is számíthatunk. Bár a Japán és a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok különösen Japán számára csekély jelentőségűek, ez a reláció jelentős, mint a kelet-nyugati kereskedelem részterülete. Hozzájárul ehhez az is, hogy a 70-es években fokozódott Japán érdeklődése a szocialista országok iránt, hiszen mind a politikai, mind pedig a külgazdasági kapcsolatok szempontjából megnőttek Japán diverzifikációs érdekei. Másfelől a szocialista országok — és köztük természetesen Magyarország —• is haszonnal fűzhetik szorosabbra kapcsolataikat Japánnal, hiszen a több mint 110 milliós, a gazdasági fejlettség magas szintjét képviselő Japán távlatilag az eddig talán túlzottan is Nyugat-Európa-centrikus tőkés export(unk) egyik fontos relációjává válhat, miközben az onnan származó behozatal, valamint a gazdasági együttműködés különböző módozatai révén fejlett technológiák és technika beáramoltatása is lehetővé válik. Ugyancsak jelentős érdekek fűződnek a különféle termelési, külkereskedelmi és management módszerek mélyebb megismeréséhez, esetenként módosított alkalmazásához, melynek egyik legjobb módja a közös vállalkozások szorgalmazása. Végül pedig — s tulajdonképpen ezt a japán világgazdasági „rugalmasság” példája hatásának is tekinthetjük — a szocialista országok gazdaságfejlesztési koncepcióiban szereplő különböző strukturális változtatások, ütőképes exportkapacitások megvalósításának a japán hitelek nem elhanyagolható támaszai lehetnek. Megkülönbözteti jelentőségűek a japán—szovjet gazdasági kapcsolatok. A fejlett tőkés országok teljes forgalmából való részesedéséhez képest Japán azoknak a Szovjetunióval folytatott kereskedelméből mintegy kétszer nagyobb arányban részesedett (kereken mintegy 20%-kai), de a kereskedelmen kívüli együttműködési formák tekintetében is igen fontos partnerei voltak egymásnak. Ez utóbbi téren létesített hosszú lejáratú megállapodásaik jól illusztrálják a kölcsönös gazdasági érdekek révén is megerősített enyhülés, a békés egymás mellett élés tendenciáját. Japánnak a Kínai Népköztársasághoz fűződő gazdasági és politikai kapcsolatait a legutóbbi időkig alapvetően azon törekvése befolyásolja, hogy — a Szovjetunióval összevetve — valamiféle „egyenlő távolság” tartásának elvét követhesse. Az 1970-es években a két országgal folytatott árucsere-forgalom volumene is közel azonos volt. Az 1978-as esztendővel azonban — úgy tűnik — a japán kormány egyfajta lépéskényszerbe került: a küszöbön álló általános választások és elnökválasztás előtt a Liberális Demokrata Párt és Fukuda miniszterelnök a Kínához fűződő kapcsolatok gyors megjavítását határozta el. Az év elején nyolc évre szóló kereskedelmi szerződést kötött Japán és Kína, amely 20 milliárd dollárban rögzítette a következő nyolc év áruforgalmának minimális értékét. Japán olaj- és szénimportját fogja bővíteni, Kína pedig főként ipari berendezéseket és technológiát vásárol majd. A szerződés jelentőségét mindkét fél abban látja, hogy most első ízben kötöttek egymással hosszú távú megállapodást. A tényleges forgalmat az előirányzottnál jóval nagyobbra várják. Az év második felében pedig nagyon valószínű, hogy létrejön a két ország között hosszú ideje megkötésre váró ún. béke- és barátsági szerződés, amelynek a Szovjetunió által ellenzett, s ezért problematikus pontját 43
