Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Szirtes I. János: Az NSZK nyugati politikája
A nyugati politika harmadik szakasza: a politikai befolyás kiépítése A keleti politika szerződéses korszakának lezárásával, a hetvenes évek elején az NSZK nyugati politikája harmadik szakaszába lépett. Ebben a szakaszban a nyugati politika a korábbi hagyományokat folytatva, továbbra is az NSZK külpolitikájának legfontosabb területe. A nyugati politika két centruma tovább is a nyugat-európai politikai unió megteremtése és az USA-val való kapcsolatok. A két prioritás sorrendje a korábbihoz képest megváltozott: elméletileg az ún. európai politikai együttműködés útján megteremtendő politikai egység fontosabbá vált, mint az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatok. A világpolitikai események hatékony befolyásolása érdekében az NSZK uralkodó körei a Közös Piac politikai oldalának kiépítését tűzték ki célul, mivel felfogásuk szerint a jelenlegi nemzetközi helyzetben csupán világhatalmak képesek betölteni ilyen szerepet. Önerejéből Nyugat-Európa egyik országa sem tehet szert ilyen státusra, ha azonban az EGK politikai hatalommá is válna, akkor a szerep biztosított. Ezek a körök tehát egy olyan nyugat-európai szövetségi állam megteremtésén fáradoznak, amelynek kül-, katona- és gazdaságpolitikai hatáskörei volnának. Egy ilyen állam azért vonzó az NSZK számára, mert gazdasági ereje tudatában garantáltnak tartja vezető szerepét kereteiben. Ily módon a gazdaságpolitika az NSZK imperializmusa számára hatalompolitikai töltetű, és perspektivikusan döntő jelentőségű. A gazdasági tények kifejtésére itt nincs lehetőség25, csak utaltunk arra, hogy a gazdasági erőtényezők zömükben Anglia és Franciaország rovására fejlődnek, és perspektivikusan egyre inkább az NSZK javára változtatják meg a Közös Piac ökonómiai erőegyensúlyát. A gazdasági helyzet módosulásának természetesen politikai hatása is van, és jóllehet nem automatikus folyamatról van szó, a változás bizonyos mértékig az EGK politikai erőviszonyaiban is visszatükröződik. A politikai erőegyensúly eltolódása és perspektívája az egyik oka annak is, hogy az EGK politikai egységének fejlődése lassú és részben formális. A lassú fejlődés következtében az NSZK lemondott a politikai egy- ség gyors eléréséről, és a cél változatlan fenntartása mellett a lassú, fokozatos előrehaladásra épít. j A politikai egység megteremtését az NSZK vezető körei különböző uniókon keresztülszeretnék realizálni, amelyeket a külpolitikai szövetség koronázna meg, és amelyeknek nyomatékot a nukleáris fegyverzetű nyugat-európai hadsereg kölcsönözne. A nyugatnémet gazdasági erőt — amelyet a jövőben is intenzíven fejleszteni akarnak — igyekeznek felhasználni arra, hogy meggyorsítsák a különféle uniók kiépítését. A gazdasági tényezők politikai súlyának túlértékelése miatt ez a törekvésük gyakran kudarcba fullad. A nyugat-európai politikai unió lassú, beláthatatlan időt igénybe vevő fejlődése arra késztetteaz NSZK-t, hogy külpolitikájánakalakításában,agyakorlatban domináns szerepet tulajdonítson az USA-hoz fűződő kapcsolatnak. Politikai szinten e kapcsolatfunkciója az, hogy az „átmeneti” időszakban — a politikai unió megvalósulásáig — minél szélesebben megalapozza az NSZK majdani vezető szerepét, addig is kellő befolyást biztosítson az imperializmus globális stratégiájának alakításában, végrehajtásában és — nem utolsósorban — jószolgálatot tegyen a nyugati politikában. Az NSZK — mindezek miatt 29