Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Szanakojev, S. P. - Kapcsenko, N. I.: A szocializmus külpolitikájának elméletéről
vei ez az állam nemzetközi jellegű forradalmi folyamatban született, annak megnyilvánulása és egyszersmind legerősebb mozgatóereje, nemzeti érdeke szükségszerűen összefonódik a nemzetközi folyamat internacionalizmusával. A Szovjetunió egész történelme bizonyítja, hogy belső érdekei egybevágnak a nemzetközi forradalmi mozgalom érdekeivel. De kiindulhatunk e problémát vizsgálva az erőben kifejeződő realitásból is. így szintén az a következtetés, hogy az imperializmussal való tényleges és eredményes szembefordulás nem képzelhető el a Szovjetunióval való összefogás nélkül. A békés egymás mellett élés elvéről szólva a szerzők hangsúlyozzák, hogy általános demokratikus elvről van szó, amelyet a szocialista állam új osztálytartalommal tölt meg. A fiatal munkásállam számára a békés nemzetközi viszonyok fennmaradása a létet jelentette, s a nemzetközi munkásosztály számára az első győztes proletár forradalomnak mint nyílt bázisnak fennmaradását. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve és a proletár internacionalizmus a közös osztálytartalom révén politikai értelemben szorosan összekapcsolódik. A békés egymás mellett élés néhány torz értelmezését bírálva a könyv egyértelműen az államközi szférára korlátozza ennek az elvnek az érvényességét és ezen belül is úgy kezeli, mint a konfliktusok, viták megoldásának eszközét, illetve formáját. A két ellentétes társadalmi rendszer ellentmondásait a békés egymás mellett élés nem oldja fel. A kibékíthetetlen ellentmondásból fakadó elkerülhetetlen harc kívánatos formájáról van tehát szó, s nem az osztályharc törvényeinek megváltoztatásáról. A szocialista világ külpolitikai szerepét vizsgálva a szerzők jelentős teret szentelnek az európai béke megszilárdításának, ami sokkal több, mint regionális ügy. Elemzik a Szovjetunió biztonsági politikájának alapkérdéseit, felvázolják a Nyugat pozícióját, méltatják a helsinki Záródokumentumot. Aláhú- zák: a konferencián demokratikus elvek uralkodtak, s ennek volt köszönhető a kis és közepes országok nagy szerepe az európai problémák megoldásában, illetve egy fontos és hasznos dokumentum kidolgozásában. A helsinki találkozó különösen nagy eredménye, hogy kimondta a határok sérthetetlenségét. Ez a burzsoá propaganda állításaival szemben nem szovjet érdekek megvalósulása, hiszen enélkül illúzió lenne bármiféle európai biztonsági rendszer. Ha betartják a helsinki megállapodásokat, ennek alapján egy új Európa képe rajzolódik ki. Értékeli a könyv a helsinki elvek egységes kezelése ellen indított támadásokat és az európai kommunista pártok Helsinkivel kapcsolatos állásfoglalásait az 1976. évi berlini értekezleten. Az európai helyzet és az enyhülés fontos részterület a nemzetközi viszonyok gyökeres átalakulásának folyamatában. Ez a folyamat úgy haladhat előre, ha erősödik az antiimpe- rialista harc, a katonai-ipari komplexumok visszaszorítása. A leszerelés úgyszintén a nemzetközi viszonyok átalakításának elengedhetetlen része. Ebben a nagy összefüggésrendszerben térnek ki a szerzők a nemzetközi gazdasági viszonyok átalakítására, amelyet úgy kezelnek, mint antiimperialista jellegű, demokratikus követelést, amelyet tehát a szocializmus erői támogatnak. A szocialista országok és a fejlődő országok egy része közötti kapcsolatot bizonyos mértékig zavarja az a felfogás, amely az új nemzetközi gazdasági rendért síkraszállva egyenlőségjelet tesz a fejlett tőkés és a szocialista országok közé. Uj alapokra kell helyezni a szocialista országok és több fejlett tőkés ország viszonyát is, hiszen az együttműködés szilárd rendszere — ami a békés egymás mellett élés gazdasági bázisa lehet — még nem alakult ki. Az együttműködést az ideológiai különbségek nem zavarhatják, a gyakorlati politika feladata az ideológiai harc és a gazdasági együttműködés szféráinak izolálása, hangsúlyozzák a szerzők. A hatodik fejezet azt tárgyalja, hogyan tükröződik a kapitalizmus általános válsága a nemzetközi viszonyokban. A szerzők nem tartják megnyugtatónak, hogy az általános válság politikai szimptómáinak analízise eddig háttérbe szorult a gazdasági oldalak vizsgálata mögött. Maguk csak részben járulnak hozzá e hiány pótlásához, érzékeltetve, hogy a nyugati szerzők is aggodalommal figyelik a tőkés társadalom szaporodó belső problémáit, poli126
