Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Joenniemi, Pertti: Regionális Leszerelés
törekvést — a bizalomerősítő intézkedések továbbfejlesztését, valamint a leszerelési kérdéseknek a korábbinál szélesebb körű megvitatását a belgrádi találkozón. A NATO országai közül Anglia, Kanada, Hollandia és Norvégia javasolta, hogy a hadgyakorlatokat kevesebb résztvevő esetén is jelentsék be, a korábbinál több kérdést vonjanak a bejelentési kötelezettség körébe, a hadgyakorlatokhoz megfigyelőként meghívandó államok számát növeljék, a megfigyelők munkalehetőségeit javítsák, valamint a nagy csapatok átcsoportosítását a jelenlegi gyakorlatnál részletesebben jelentsék be valamennyi részt vevő államnak. A Varsói Szerződés államai fő vonalakban elégedettek voltak a Záróokmány alapján elfogadott gyakorlattal, és nagyobb érdeklődést tanúsítottak a tényleges leszerelési kérdések, mint a bizalomerősítő intézkedések szélesítése iránt. A Szovjetunió javasolta annak lehetőségét is, hogy szabják meg a hadgyakorlatokon részt vevők létszámának felső határát, kb. 50—60 000 főben. A Szovjetunió lehetségesnek látta a bizalomerősítő intézkedések kiterjesztését a Földközi-tenger térségének déli államaira is. A Szovjetunió javaslata szerint a katonailag nyomós biztonságpolitikai kérdéseket összegyűjtenék a közeljövőben összehívandó — a bécsi tárgyalásokkal párhuzamos — olyan közös tárgyalásra, amelyen valamennyi EBEE-ország részt venne. A semleges és el nem kötelezett országok csoportja olyan javaslatot tett, amelyben a leszerelési kérdések meglehetősen nagy hangsúlyt kaptak. A csoport részéről megnyilvánult az a törekvés, hogy a belgrádi találkozó útján hassanak a most folyó bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalásokra, és egyébként is a találkozót használják fel csatornaként a csoport meglehetősen egységes céljainak elérésére. A bizalomerősítő intézkedések közül a semleges és el nem kötelezett országok különösen hangsúlyozták a hadgyakorlatok bejelentését, és számos javaslatot tettek a bejelentési kötelezettség különböző paramétereinek kiegészítésére. Nyilvánvaló, hogy a folyamatban levő tárgyalásokat ezen országok igen fontosnak tartják. A politikai enyhülés és a leszerelés szoros kapcsolata ezen országok felszólalásaiban legalább olyan hangsúlyt kapott, mint a katonai tömbökhöz tartozó országok felszólalásaiban és javaslataiban. Nyugodtan fel lehet tételezni, hogy a semleges és el nem kötelezett országok komoly érdeklődést mutatnak az új, területi alapról kiinduló tárgyalási fórumok iránt, és fontolják a folyamatban levő, szubrégiókra vonatkozó tárgyalásokon való közvetlen részvételt is. Egyelőre azonban nem akartak határozott változást a jelenlegi gyakorlathoz képest, és a leszerelési tárgyalások átrendezését, hanem megelégedtek azzal, hogy felszólalásokkal és javaslatokkal hassanak a politikailag fontos belgrádi találkozón keresztül. A belgrádi találkozón a benyújtott javaslatokhoz viszonyítva meglehetősen szerény eredmények születtek, legalábbis egyes el nem kötelezett és semleges ország szerint. így az a benyomás alakulhat ki, hogy az utóbbiak a korábbinál komolyabban veszik számba a közvetlen részvételt az európai keretek között folyó fegyverzetellenőrzési és leszerelési tárgyalásokon. E megfontolás eredménye fontos mind maguk a semleges és el nem kötelezett országok szempontjából, mind a földrész biztonsága szempontjából általában. Ügy tűnik, hogy az érdeklődés a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalások kibővítése iránt a legnagyobb. A Varsói Szerződés országai már a bécsi 74
