Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Joenniemi, Pertti: Regionális Leszerelés
pában a politikai, illetve a katonai helyzet alakulásának ellentéte nyilvánvaló, és a fegyverkezés rendkívüli mértéke világosan megfigyelhető. A politikai fejlődés — az enyhülés — alapot teremtett egyrészt a fegyverzetek csökkentésére, másrészt a fegyverkezési verseny újabb fordulójának megakadályozására, a fegyverkezés ütemének csökkentésére, ami a lehető legnyilvánvalóbb feltétele az európai béke megszilárdításának. A helyes alap és a helyes arányok megtalálása a leszerelési törekvésekben időszerű és fontos kérdés. A halmozódó biztonságról szóló feltételezések nem valósultak meg egyenes vonalúan, a politikai enyhülésnek katonai enyhüléssel való kiegészítése során nehézségekjelentkeztek. Az EBEÉ során meghatározott ú. n. bizalomerősítő intézkedések hidat teremtettek a politikai és katonai enyhülés között. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet idején tárgyalások folytak általános érvényű politikai intézkedésekről, és gyakran lokálisan ható katonai tényezőkről is a földrész biztonságának növelésére. Ezek a részleges megoldási javaslatok döntő többségükben Közép-Európára vonatkoztak, jóllehet szerepeltek a napirenden a Földközi-tenger térségére, a Balkánra és Észak-Európára vonatkozó javaslatok is. A politikai enyhülés kiegészítésére további lépések elérése az EBEÉ után — ha lehet — a korábbinál is fontosabbá vált. A területileg világosan körülhatárolt, helyi javaslatok mellett a regionális megközelítési mód is jelentkezett. A gyakorlatban a hangsúly a katonai jellegű enyhülés kérdéseiben továbbra is globális szinten (SALT) és a Közép-Európára vonatkozó bécsi tárgyalásokon van. Az e tárgyalások során elért eredmények, vagy az eredménytelenség — a helyzetértékelésre ható legfontosabb tényező. A tárgyalások jövőbeni irányára és szintjére vonatkozó állásfoglalások között hangsúlyt kapott a regionális javaslatok jelentősége. Ezzekkel a jelenlegi tárgyalásokat követő lépések keretében új tórum foglalkozhatna, és felmerült az a gondolat is, hogy a jelenlegi, kizárólag Közép-Európára vonatkozó tárgyalásokat összeurópaivá terjesszék ki. Az álláspontok véglegesen még nem kristályosodtak ki, a különböző alternatívákról folyó tárgyalások a puhatolózás szakaszában vannak. Különösen azon országok állásfoglalásai hatnak a leendő tárgyalások megvalósulásának módjára, amelyek egyelőre nem vesznek részt a Közép-Európára vonatkozó bécsi tárgyalásokon. Ezen államok közül például Franciaország az utóbbi időben fellépett a tárgyalások átcsoportosítása mellett. Állásfoglalásában abból indult ki, hogy szükség van a leszerelési tárgyalások összeurópai jellegének erősítésére. A francia véleményt magyarázó közleményben — ennek kiadása összefügg az ENSZ rendkívüli leszerelési közgyűlésével — megállapítják, hogy a kizárólag Közép-Európára vonatkozó tárgyalások nem elegendőek. A közleményben olyan területről beszélnek, amely az „Atlanti-óceántól az Urálig” terjed. Egyes svéd szakértők felvetették azt a gondolatot, hogy Svédország esetleg részt vesz a fegyveres erők csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalásokon. Ezekben a nyilatkozatokban a részvétel gondolatát azzal indokolták, hogy a fegyverkezési verseny újabb fordulójának veszélye annyira konkréttá válhat, a fegyvergyártási technológia hatása annyira zavaró lehet, hogy szükség van olyan csatornára, amelyen keresztül közvetlenül hatni lehet a tárgyalásokra, amelyen keresztül védhetik, kifejthetik saját 72
