Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)

1978 / 2. szám - Hidasi Gábor: A jelenlegi kínai vezetés gazdaságfejlesztési és gazdaságpolitikai dilemmái

telét mereven elutasító — állásponthoz képest. Külpolitikai lépéseivel és militáns szovjetellenes magatartásával pedig kedvező légkört is igyekszik teremteni a fejlett tőkés országok enyhülésellenes erőivel való szorosabb politikai, gazdasági és katonai együttműködéshez. Az efféle együttműködés azonban beláthatatlan következményekkel járhat nemcsak a Kínai Népköztársaság belső fejlődése, hanem az egész délkelet-ázsiai és távol-keleti térség politikai és katonai erőviszonyainak alakulása szempontjából is, és a jelenlegi külpolitikai doktrína, a „három világ” maoista elméletének érvényben maradása esetén egy új világháború kirobbanásának forrásává is válhat.

1 Harrison Salisbury: A kínai vezetők elveszettnek tekintik az elmúlt évtizedet. Neiv York Times. 1977. november 5.

2 Han Suyin: Beszélgetés Teng Hsziao-pinggel, a kínai párt alelnökével. Der Spiegel, 1977. 48. sz.

3 Teng Hsziao-ping személyes irányításával és közreműködésével 1975 nyarán és őszén a KNK Államtanácsának szakértői három dokumentumot dolgoztak ki. Ezek a következők voltak: — „Az ipar gyorsított fejlesztésének néhány kérdése”; — „A tudományos és technológiai munka egyes kérdései.”; „Az egész párt és az egész ország különféle munkájának általános programjáról.

Ezek képezték alapját az 1976—1985 közötti időszakra — lényegében már 1975 végére — kidolgozott tízéves fejlesztési tervnek, amelyet csak 1978 februárjában hagytak jóvá az V. ONGY első ülésszakán. - H. G. 4 A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) becslése szerint a KNK 1976-ban 32 milliárd dollárt fordított katonai célokra. (Lásd: Trank Barnaby: „Fegyverek és a harmadik világ ’ c. cikkét a Development Dialogue 1977. évi 1. számában.)

6 Xin-hua Banyuekan, 1959, 17. sz. 22. 1.

6 Zsenmin Zsipao, 1978. március 7.

7 Zsenmin Zsipao, 1976. december 26.

55