Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Hidasi Gábor: A jelenlegi kínai vezetés gazdaságfejlesztési és gazdaságpolitikai dilemmái
izmus eszmei-politikai keretein. A legtöbb, ameddig elmehet: a Mao Ce-tung-i szellemi hagyatéknak viszonylag rugalmasabb és pragmatikusabb kezelése, esetleg bizonyos fokú átértelmezése. Még Hua elnöknél is jobban kötődik Mao Ce-tung személyéhez, illetve nimbuszának megőrzéséhez a jelenlegi vezetés ötödik embere: Vang Tung-hszing, Mao testőrgárdájának volt parancsnoka, aki feltehetően a „négyek bandája” letartóztatásakor játszott kulcsszerepe következtében lett a KKP alelnöke. 2. A mai vezetés legérdekesebb és legmarkánsabb egyénisége kétségtelenül Teng Hsziao-ping miniszterelnökhelyettes és pártalelnök, bár helyzete és pozíciója az új vezetésen belül meglehetősen ellentmondásos, és egyelőre nem tekinthető megszilárdultnak. Kétségtelenül sokak szimpátiáját élvezi, támogatói az állami és pártszervek, valamint a hadsereg vezetésén belül egyaránt megtalálhatók, érthető módon a korábban félreállított vezető káderek zöme is mögé sorakozik fel, és pozíciójának megszilárdulásától várja és reméli teljes rehabilitálását és vezető funkcióba való visszahelyezését. E folyamat felgyorsulása azonban könnyen a kialakult hatalmi egyensúly felborulását és mindenekelőtt Hua Kuo-feng és a mögötte álló erők pozíciójának és befolyásának gyengülését vonhatja maga után, ami — a párton és a hadseregen belül kialakult tényleges erőviszonyokat figyelembe véve —- a hatalmi harc újabb kiéleződéséhez, sőt esetleg fegyveres konfliktusok kirobbanásához is vezethet. Ezért Teng Hsziao-ping és a mögötte felsorakozó erők minden valószínűség szerint csak lassan, lépésről lépésre és nemcsak taktikai, de gyakran elvi kompromisszumok árán erősíthetik befolyásukat, s így egy ideig ők sem vállalkozhatnak egy merőben új, a maoizmus alapvető tételeit figyelmen kívül hagyó vagy azokkal nyíltan szembeforduló politikai irányvonal kidolgozására és érvényre juttatására Ebből kifolyólag az általuk javasolt rendteremtő intézkedések is csak vontatottan, ell entmondásosan valósulhatnak meg, ami természetesen hatékonyságukat is csökkenti. Sőt, elvileg nem lehet kizárni, hogy néhány év múlva — a „nagy rend” megteremtésének elmaradása esetén —- a maoizmus rendíthetetlen hívei ismét Teng Hsziao-pinget és támogatóit fogják felelőssé tenni a kudarcokért. Egy ilyen alternatíva lehetőségét erősíti különben az a tény is, hogy a Csou En-laj nevével fémjelzett „mérsékelt” vagy „pragmatikus” politikai irányvonal másik prominens képviselője, Li Hszien- nien miniszterelnökhelyettes és pártalelnök láthatóan nem igyekszik szövetségre lépni Teng Hsziao-pinggel, hanem inkább a hadsereg „független” és a politikai ellentétek mérséklésére törekvő vezetői felé orientálódik. 3. A jelenlegi hatalmi konstrukcióban a Népi Felszabadító Hadsereg legfelső vezetése, élén Je Csien-jing marsallal, az a reális erő, amely megfelelő befolyással és eszközökkel rendelkezik a különböző politikai irányzatok és törekvések egyensúlyban tartásához és a kialakult hatalmi egyensúlyt veszélyeztető túlzott személyi ambíciók visz- szaszorításához. Ez nem jelenti azt, hogy ez a hadseregvezetés politikailag teljesen homogén és a politikai harcokon kívül álló testület. Megtalálhatók benne a különböző politikai irányzatok képviselői, akik nemegyszer hatékony támogatásban részesítenek egyes párt- és állami vezetőket. Arra azonban ügyelnek, hogy ez ne vezessen a hadsereg fegyelmének fellazulásához, a hadsereg és az állam közös érdekeit szolgáló együttes fellépés megakadályozásához. Emellett tudatában vannak, hogy a hadsereg legfelsőbb vezetésén belül a 45
