Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Inotai András: Az amerikai-nyugatnémet "speciális kapcsolatok" új elemei
dolgoz ki a térség jövőbeli fejlődési alternatíváira. Ezzel szemben az amerikai külpolitikát e térségben a legutóbbi időkig a merev antikommunizmus jellemezte. Kétségtelen, hogy végső soron mindkét ország egyet akar: a tőkés rend stabilizálását Dél-Európá- ban, de ehhez más eszközöket kíván igénybe venni. A kelet—nyugati kapcsolatokban megtestesülő érdekek az USA globális és az NSZK regionális státusában rejlő különbségek következtében térnek el egymástól. Az NSZK kiépített gazdasági kapcsolatait láthatóan nem hajlandó visszafejleszteni vagy felszámolni, ezért nem is követi a Carter-féle „moralitásra” épülő irányvonalat. Érdekes, hogy az az NSZK, amely az USA politikáját a legritkább esetben bírálja nyíltan, éppen a „carteri tevékenységekkel” kapcsolatban látta elérkezettnek az időt saját véleményének kifejtésére. Eszerint, a néhány hónap helytelen irányvonala után nem kezdődik meg az amerikai külpolitika normális orientációhoz való visszatérése, úgy „Washingtonnak tisztában kell lennie azzal, hogy az európaiak (nyugat-európaiak — I. A.) nem fogják vele együtt csinálni ezt a politikát”.20 (Persze könnyen elképzelhető, hogy a tőkés országok közti magatartáskülönbségek nem lényegiek, hanem módszerbeliek. A lényegi azonosság melletti hangsúlyeltérések sajátos munkamegosztásra is utalhatnak). A jelenlegi tőkés erőviszonyok mellett a következő évtizedben még az USA és az NSZK közti együttműködés meghatározó súlyával számolhatunk. Közös törekvéseket lehet majd megfigyelni — több-kevesebb sikerrel — egy közös nyugati álláspont kidolgozására mind az atlanti viszony átalakítását, mind a fejlődő világgal kialakított kapcsolatok jellegének módosítását, mind a kelet—nyugati együttműködés kereteit és mértékét illetően. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan mind az USA, mind az NSZK önállóan is tesz majd kísérletet sajátos érdekeinek kifejezésére. Az ebből fakadó ellentmondások éleződése leginkább azokon a területeken várható, amelyeken az NSZK megközelítően azonos partnere az USA-nak (gazdasági kapcsolatok, illetve a nyugat- és dél-európai térség, valamint a kelet—nyugati kapcsolatok). E területeken várhatók az önálló érdekeket is képviselő nyugatnémet közvetítési kísérletek az USA és az említett európai térségek, illetve problémák között.21 Egyúttal éppen ezek a területek és problémák azok, amelyek nagymértékben visszahatnak az amerikai—nyugatnémet viszonyra. A nyugat- és dél-európai országok viselkedése, akárcsak — és nem utolsósorban —- a szocialista országok politikai és gazdasági törekvései nem kismértékben befolyásolhatják azt a folyamatot, amelynek eredményeként vagy az USA-tól függetlenebbül mozgó sajátos érdekeket képviselő NSZK alakul ki, vagy az amerikai külpolitika vázolt tervei jutnak közelebb a megvalósuláshoz, vagyis a részben megváltozott erőviszonyokat figyelembe vevő, de végső soron a világméretű enyhülésre és a szélesedő nemzetközi együttműködésre nem feltétlenül kedvező amerikai—nyugatnémet „speciális viszony” kötelékei erősödnek meg. 4i
