Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Puja Frigyes: Afrikai tapasztalatok
országokban születtek és nevelkedtek — megbízhatatlannak bélyegeznék. A haladó országok vezetőinek igen fontos feladata minden faji előítélet következetes leküzdése. Bizonyos illúziók is kötődnek még a bőr színéhez. Vannak olyan afrikai vezetők, akik azt hiszik, hogy a fegyveres erőkben és az adminisztrációban szolgálatot teljesítő emberek bőrének a színe önmagában garancia, a színesbőrű embereket a reakció nem tudja felhasználni a haladó rendszer ellen. Ez azonban tévedés. Nem a bőr színétől függ, ki a haladó szellemű vagy a reakciós, felhasználható-e a rendszer ellen vagy sem. Ahol a harc kiéleződik, ott gyorsan lelepleződnek a reakciós elemek, ha színes is a bőrük. Amíg azonban ez nem következik be, a megbújt reakciós elemek keresztezhetik a haladó kormány intézkedéseit. 8. Külpolitikai tekintetben az afrikai haladó országok mind erőteljesebben lépnek fel az imperializmus, a neokolonializmus ellen, a szocializmus, a haladás céljaiért. Támogatjuk az el nem kötelezett mozgalmon belül kialakult szocialista-haladó csoportosulás célkitűzéseit és tevékenységét, amely nagy hatással van a többi el nem kötelezett országra s egybevág a szocialista közösség törekvéseivel. Ilyenformán nem csak a Szovjetunió és más szocialista országok külpolitikai törekvései jelentenek támogatást az afrikai országok nemzeti céljainak valóraváltásához, hanem a haladó afrikai országok külpolitikája is — bár nem tartoznak szövetségi rendszerhez — segíti a Szovjetunió és a többi szocialista ország nemzetközi céljainak realizálását. Örvendetes, hogy a haladó afrikai országok mind nagyobb része érti meg: a haladás, a nyugodt munka legfontosabb feltétele a béke és a biztonság. Következésképp ezek az országok támogatják a szocialista közösségnek a béke és a biztonság megszilárdítására, a leszerelés előmozdítására vonatkozó céljait. Ez jelentős előrehaladás, ha figyelembe vesszük, hogy korábban a fejlődő világban sokan nem értették meg vagy félreértették a szocialista országok külpolitikáját. 9. A szocialista orientációjú és más haladó országok tudják és elismerik, hogy törekvéseiket a szocialista országok önzetlenül és őszintén támogatják. De azzal is tisztában vannak, hogy a szocialista országok gazdasági tekintetben még nem tudják kielégíteni összes igényeiket. Éppen ezért olyan külpolitikát folytatnak, amely nem csukja be a kaput a tőkésországok előtt sem. Elfogadnak segítséget, kölcsönöket a tőkésországoktól is, sőt bizonyos kooperációra is hajlandók velük. Ez nem hiba. Végtére is nem az a fő kérdés, hogy elfogadnak-e a haladó erők tőkés hiteleket, segélyeket, hanem az, hogy megőrizve politikai függetlenségüket, szilárdan a kezükben tartva a hatalmat, a hiteleket és segélyeket mezőgazdaságuk és iparuk, az infrastruktúra fejlesztésére, tehát jövőjük megalapozására használják fel. 10. Az új gazdasági világrend megteremtését szinte minden szocialista orientációjú és más haladó ország támogatja. Ugyanakkor megértik, hogy az egyes fejlődő országok túlzott követelései a szocialista országoktól nem viszik előre az ügyet. Helyesen értékelik a helyzetet: az új gazdasági világrend kialakítása a nemzetközi monopoltőke ellenállása u
