Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Puja Frigyes: Afrikai tapasztalatok
nyának ellenzékét, fegyverrel látják el és az új rendszer elleni harcra ösztönzik őket. Olyan esetekben pedig, amikor a végsőkig kiéleződik a küzdelem, a külső intervenciótól sem riadnak vissza. Még mindig akadnak olyan kormányok, amelyek a szabadság és a demokrácia védelmének ürügyén országuk fegyveres erejét készek reakciós célokra felhasználni. Másik eszközük az ideológiai diverzió, a propagandaháború. Csak az a meglepő, hogy mennyire szegényes a nyugati propaganda fegyvertára. Az afrikai népeket is a kommunizmus ördögével, a Szovjetunióval, a szocializmussal ijesztgetik. Egyes helyeken olyan jelszavak bukkanak fel, amelyek nálunk már 1944—1945-ben lejáratták magukat. Megpróbálnak életet lehelni ezekbe a régi rágalmakba azzal a reménnyel, hogy akadnak még, akik lépre mennek. Igyekeznek kihasználni a törzsi viszályokat is. A törzseket egymás ellen uszítják, különösen olyan esetben, amikor az ország vezetésében egyik vagy másik törzs túlsúlyban van. Ez rendkívül veszélyes Afrikában, hiszen ott a törzsi kötelékek még meglehetősen erősek. Az imperializmus megpróbálja mozgósítani Afrika tőkés országait is a szocialista orientációjú és más haladó országok ellen, mintegy blokkot alkotni velük a haladással szemben. Csakhogy ez nem megy könnyen. Az afrikai tőkés rendszerű országok vezetői nem éreznek nagy kedvet a beavatkozásra más afrikai országok belső ügyeibe, s különösen nem neokolonialista célok érdekében. Csak ritkán akad olyan afrikai vezető, aki megfogadja a tőkés monopóliumok tanácsait és kész a beavatkozásra. Feltűnően aktivizálódik Afrikában a Szocialista Internacionálé. Ez a szervezet nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megnyerje a haladó afrikai országokat a szociáldemokrácia eszméinek. Az Internacionálé vezetői felhasználják a hatalmon levő szociáldemokrata pártok állami erőforrásait, anyagi segítséget ígérnek és adnak. Cserében a szociáldemokrácia törekvéseinek a támogatását kérik. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a Szocialista Internacionálénak — nevétől eltérően — nincs sok köze a szocializmushoz, a tőkés társadalmi rendszer alapján áll. Ezzel azonban nincs tisztában mindegyik afrikai vezető. Nem rendelkeznek olyan régi tapasztalatokkal a szociáldemokrácia tevékenységéről, mint az európai kommunista mozgalmak, s bizonyos illúziókat táplálnak a Szocialista Internacionálé és általában a szociáldemokrácia iránt. 3. Minden forradalomban a hatalom kérdése a legfontosabb, az, hogy kinek a kezében vannak a fegyveres erők, a közigazgatás, a tájékoztatás, hírközlés. Csak azokban az országokban érhető el igazi fejlődés, ahol a hatalmi gépezet fontos szerveit, a hadsereget, a rendőrséget és az adminisztrációt teljesen átveszik a haladó erők és a maguk képére formálják. A belső reakcióval szemben igen jó eredmények érhetők el, ha a forradalom bátran támaszkodik a nép legszélesebb tömegeire. Megnyugtató, hogy Afrika három igen fontos országában, Etiópiában, Angolában és Mozambikban a vezetők éppen így járnak el. Az afrikai forradalmi mozgalom előrehaladásának fontos feltétele a forradalmi párt 9
