Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Köpeczi Béla: Az európai kultúrális együttműködés történelmi tanulságairól
tapasztalatcseréire. 1975-ben összesen 12 800 személy utazott szocialista és mintegy 4400 kapitalista országokba ilyen feladatokkal, kulturális vagy tudományos céllal. Mindezek után feltehető a kérdés: hogyan alakul a kölcsönösség a kulturális kapcsolatokban? A szocialista országok vonatkozásában kétségtelenül érvényesül. A magyar tudomány, irodalom és művészet széles körben terjed ezekben az országokban, még ha ebben a tekintetben vannak is egyenetlenségek. Ami az európai kapitalista országokat illeti, már egyáltalán nem beszélhetünk kölcsönösségről. Rendelkezésünkre áll egy statisztika, amely 1954 és 1971 között számlálta meg a magyar szerzők külföldön kiadott szép- irodalmi és ifjúsági műveit. A fordítások száma ebben a 18 esztendőben összesen 2185 volt, a legtöbb fordítást, szám szerin 390-et a Szovjetunióban adtak ki, 383-at Csehszlovákiában, 176-ot Romániában, 167-et a Német Demokratikus Köztársaságban, 158-at Jugoszláviában. A kapitalista országokban a legtöbb fordítást a Német Szövetségi Köztársaságban jelentették meg, összesen 199-et, de Olaszországban csak 84-et, Francia- országban 59-et, Ausztriában 50-et. Mindezek alapján el lehet mondani, hogy Magyarország nem kis mértékben tesz eleget a helsinki Záróokmány ama megállapításának, amely előírja az együttműködést az emberek közötti kapcsolatokban, az információ és a kulturális termékek cseréjében. A magyar delegáció a belgrádi találkozón a fenti tapasztalatok alapján joggal javasolhatta, hogy a kis népek nyelvén megjelent irodalom fordítását és kiadását különösen vegyék figyelembe, és támogassák. A nyelv maga nem lehet irányadó abból a szempontból, hogy mit tekintünk értékesnek és mit nem, és nem lehet hátrány sem az értékes művek terjesztése szempontjából. A kapitalista országokban oly gyakori érvelés, amely szerint nincs érdeklődés az ilyen irodalmak iránt és gazdaságilag nem kifizetődő e művek megjelentetése, nem állja meg a helyét. Amit nem ismernek, azt természetesen nem is választják ki, ha nem választották ki, nem fogják lefordítani. A kiindulópont tehát a megismerés, s ezt kell a megfelelő eszközökkel elősegíteni — többek között anyagilag is. A kulturális kapcsolatok szorosabbra fűzése, egymás kultúrájának megismerése segítheti a különböző társadalmi rendszerű európai országok együttműködését. Először azonban a diszkriminációt kell megszüntetni, mégpedig az értékek megbecsülése alapján, ahhoz, hogy a kultúra éreztesse jótékony hatását a nemzetközi kapcsolatokban. A kulturális kapcsolatok kölcsönössége esetén is megmaradnak a különbségek a kapitalista és a szocialista országok között, és tükröződni fognak az eltérő társadalmi és ideológiai viszonyok a tudományban, az irodalomban és a művészetekben egyaránt. Ezeket a különbségeket azonban természetesnek kell tartanunk, hiszen egymástól eltérő társadalmi rendszerekről van szó. Az eltérés elismerése és a vita biztosítása is hozzátartozik a kulturális együttműködéshez. 17
