Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - A Szovjetunió diplomáciai dokumentumai 1938.
évek közepén, a recesszió idején a Nyugat szempontjából növekedett. A hosszú lejáratú kooperációs megállapodások mindkét fél számára előnyösnek bizonyultak. E megállapodások lehetőségeit még korántsem aknázták ki. Az EK keleti kapcsolatainak lehetséges változatait az alábbiakban foglalja össze: — a hidegháborús időre jellemző teljes elzárkózás, ami ma már túlhaladott, és ellentmondana a biztonsági politikának is. — Az Amerikától való függetlenedés érdekében a Moszkva—Párizs tengely kialakítása, amit mindenekelőtt az NSZK szempontjából ellenez, s ugyancsak túlhaladottnak tart. — A kapcsolatok liberalizálása a két társadalmi rendszer közötti konvergencia előmozdításának érdekében. E tekintetben a szerző felemás álláspontot vall, hiszen maga is látja a fellazítás illuzórikus voltát. — A Közösség biztonsági politikáját a Szovjetunió és más szocialista országok ellentéteire alapozhatná. Elismeri, hogy Kelet- Európában ennek nem volna bázisa, Kína vonatkozásában viszont bizonytalan, kalandos vállalkozás lenne. — Az utolsó opció a KGST további erősödésével számol, és a szerző végül is a két integráció közötti megállapodást tartja célszerűnek. Olyan keretmegállapodásra gondol, amelynek alapján az egyes KGST-tagországok bizonyos kérdésekben az EK-val, más területeken, mindenekelőtt a gazdasági-műszaki együttműködésben pedig az EK-tagországai- val kötnének kétoldalú megállapodásokat. Schulz azt tanácsolja, hogy az EK kezelje rugalmasan keleti kapcsolatait. Felmérve a nemzetközi erőviszonyokat és a Közösség korlátozott világpolitikai súlyát, amellett foglal állást, hogy az integráció ne törekedjék a keleti politikák központi irányítására. A tanulmánykötet érdeme, hogy különböző nézeteket ütköztet, s felismeri a két európai országcsoport közötti együttműködés jelentőségét. Szembetűnő, hogy a tanulmányok szerzői sokkal szakszerűbben ítélik meg az Európai Közösséget, mint a KGST-t, s ebben — politikai előítéleteken túlmenően — közrejátszhat, hogy a szocialista közösségről való tájékozottságuk nem kielégítő. I^ikné Hedri Gabriella A Szovjetunió diplomáciai dokumentumai 1938. Politizdat, Moszkva 1977. Megjelent ,,A Szovjetunió külpolitikai dokumentumai” című alapvető kiadvány 21. kötete, amelyet a Szovjetunió Külügyminisztériuma mellett működő, diplomáciai dokumentumot publikáló bizottság rendezett sajtó alá. A kötet az 1938-as év legfontosabb dokumentumanyagát tartalmazza: a kormányközi szerződéseket és egyezményeket, a jegyzékváltásokat, a Külügyi Népbiztosság magasabb rangú beosztottai és a teljhatalmú szovjet képviselők beszélgetéseinek anyagát a külföldi országok diplomatáival, államférfiúival és neves személyiségeivel éppúgy, mint a Külügyi Népbiztosság szovjet diplomatáknak és konzuli képviselőknek külföldre küldött leveleit és táviratait, valamint ezek jelentéseit Moszkvának. A dokumentumok zömét először hozzák nyilvánosságra. Részletes magyarázó szöveg és megfelelő mutatók teszik teljessé a kötetet. A dokumentumok rávilágítanak a Szovjetunió következetes és eltökélt harcára a fasiszta államok agresszív politikája ellen, amely abban az időben közvetlen területszerző akciókba csapott át. Visszatükrözik a müncheni egyezmény előkészítését és a Csehszlovákia elleni hitleri agresszió végrehajtásának főbb szakaszait. Ugyanakkor a dokumentumok a Szovjetunió készségét tanúsítják arra, hogy a maga részéről teljesítse Csehszlovákia iránti kötelezettségét az 1935-ös szovjet—csehszlovák szerződésnek megfelelően. A kiadott anyag leleplezi a nyugati hatalmak áruló politikáját, amely állandó engedményeket tett a fasiszta Németországnak más országok rovására. A jelenlegi kötet bemutatja azt a sokoldalú segítséget, beleértve a katonai támogatást is, amelyet a Szovjetunió a köztársasági Spanyol- ország kormányának és népének nyújtott a fasiszta puccsisták és az olasz—német inter- vencionisták elleni küzdelmükben. A Szovjetunió folytonos erőfeszítéseket tett arra, hogy Japánnal normalizálja kapcsolatait, azzal egyidejűleg, hogy határozottan elfojtotta a fegyveres provokációkat a szov-
