Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Butyenko, A. P.: A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok
valamint a szocialista országok politikai, ideológiai és más kapcsolatainak területén jelentkező törvényszerűségek. A törvényszerűségekkel szorosan összefügg, hogy milyen elveken nyugszik a szocialista országok egymás közötti kapcsolatrendszere. A könyv végigtekinti a proletár internacionalizmusnak mint a kapcsolatok alapelvének fejlődését 1917-től napjainkig. Vizsgálja a proletár internacionalizmusnak szocialista internacionalizmussá válásának folyamatát, és kimutatja, hogyan váltak a szocialista internacionalizmus elvei nemzetközi jogi elvekké. A szocialista világrendszer tárgyalását befejező két fejezet a szocialista ellentmondások problémáival, azok megoldásának módjaival, valamint a szocialista világrendszer fejlődéséről kialakult opportunista nézetekkel foglalkozik. Az ellentmondásokkal kapcsolatban kimutatja, hogy a szocialista világrendszerben két alapvető tendencia érvényesül. Az első a szocialista országok egységének erősödése, az országok kölcsönös kapcsolatainak és kölcsönös függéseinek növekedése. A másik tendencia lényege az egyes szocialista államok függetlenségének és egyenjogúságának megerősödése, a nemzetgazdaságok és kultúrák intenzív fejlődése. Miközben világos, hogy ez a két tendencia elvileg nem mond ellent egymásnak, a történelmi tapasztalat azt is mutatja, hogy e tendenciák egymást kölcsönösen kiegészítő jellege csak szélesebb perspektívában, nagyobb időtávlatban érvényesül, illetve mutatkozik meg. A könyv utolsó, negyedik részében a szerzők a szocializmusnak, a szocialista világrend- szernek a nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt hatásával foglalkoznak. Ebben a részben tárgyalják a két eltérő társadalmi rendszer egymás mellett élésének, valamint a háborúnak és a békének kérdését. Hangsúlyozzák, hogy „a békés egymás mellett élés antagonisztikus osztályok harcának formája”, ugyanakkor „azt is szükséges figyelembe venni, hogy a szocialista állam nem akármilyen békés kapcsolatokban érdekelt, hanem csak olyanokban, amelyek megerősítik osztálypozícióit és kedvezőek a világforradalmi folyamat fejlődéséhez” (307—308. 1.). A békés egymás mellett élés megvalósításáért folytatott küzdelemben növekszik a szocializmusnak a nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt hatása. Ez a hatás érvényesül az imperialista államok egymás közötti kapcsolatában is. Ezzel összefüggésben a könyv három fő kérdést tárgyal: a szocialista világrendszer létrejöttének és erősödésének hatását; a nemzetközi erőviszonyok szocializmus javára történő változásának hatását; és a szocialista országok politikájának hatását. Mindezek együttes hatásának tudható be, hogy az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején megkezdődött a kapitalizmus általános válságának harmadik szakasza, amikor is az imperialista országok közötti kapcsolatokban erősödtek a policentrikus tendenciák. Az 1960-as évtized végére, a hetvenes évek elejére világosan kirajzolódtak az imperializmus erőközpontjai: az Egyesült Államok, Nyugat-Európa (elsősorban a Közös Piac) és Japán. A központok között pedig erősödött a konkurrenciaharc. A szocializmus hatása érvényesült az imperializmus kolonialista rendszerének összeomlásában is. A szocializmus országai és a nemzeti felszabadító mozgalmak kapcsolatában az alapvető kérdések: a nemzeti felszabadító mozgalmak társadalmi jellege, valamint e mozgalmak helye a világforradalmi folyamatban. A nemzeti felszabadító mozgalom fejlődése mai szakaszának alapvető problémája: hogyan és milyen eszközökkel érjék el a gazdasági függetlenséget és hogyan biztosítsák a gazdasági fejlődést. Politikai szempontból világos ugyanis, hogy a nemzeti felszabadító harcban függetlenné vált országok többségében a harcnak nem szocialista, hanem általános demokratikus jellege került előtérbe. Ugyanakkor ez a jelleg a demokratizmus tartalmának új vonását, az antiimperializmust is feltárta. És mivel a jelenlegi körülmények között a kapitalizmusnak mint társadalmi rendszernek a nemzetközi imperializmus az alapja, az antikolonialista és antiimperialista tartalommal létrejött új felszabadult országok gyengítik az imperializmust, és ezzel új ellentmondásokat visznek a tőkés világrendszer fejlődésébe. A nemzeti felszabadító mozgalomra gyakorolt szocialista hatást illetően két egymással szorosan összefüggő tendenciát kell vizsgálni: az anyagi hatást és az ideológiai hatást. Az anyagi hatás egyik alapvető formája magából a szocialista világrendszer létéből fakad. Itt a nemzetközi 145
