Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Butyenko, A. P.: A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok
túra Háza létrehozásáról és tevékenységéről (az új létesítményt 1973. november 9-én avatták fel). Az itt rendezett kulturális események és baráti találkozók dokumentumai sok helyütt szerepelnek a gyűjteményben. Nagy részük nemcsak a kulturális együttműködés témakörébe tartozik, hanem az emberi kapcsolatokéba is (budapesti napok Moszkvában, moszkvai napok Budapesten stb.). A dokumentumok negyedik csoportja a társadalmi szervezetek közötti kapcsolatokat, az emberek közötti barátság szélesedésének folyamatát ábrázolja. Budapest és Moszkva, a magyar megyék és a szovjet területi egységek, a két ország szakszervezetei, ifjúsági szervezetei, a békemozgalmak és a két baráti hadsereg közötti kapcsolatok a bűvülő folyamat láncszemei. Az emberek napi gondjainak megoldását is szolgálja az 1971. március 21-én megkötött konzuli egyezmény, a kölcsönös utazásokat segíti az 1971. január 29-én aláírt egyezmény az idegenforgalom, a turizmus fejlesztéséről. Ilyen jellegű dokumentum Kádár Jánosnak a szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokaihoz küldött levele, amelyben köszönetét mond az árvíz- és a belvíz- védelemben nyújtott segítségért a szovjet katonáknak, akik „a magyar dolgozókkal vállvetve együtt küzdöttek a mezőgazdaságban, a földeken, az utakon és a gátakon”. (277.1.) A dokumentumokat hasznosan egészíti ki a kötet végén a magyar—szovjet kapcsolatok kronológiája. A magyar—szovjet kapcsolatok 1971—1976 című kötet nélkülözhetetlen forrás mindazoknak, akik az állami vagy a pártoktatásban, a propagandamunkában, a publicisztikában vagy a tudományos intézetekben külpolitikával foglalkoznak. M. D. A. P. BUTYENKO (szerk.): A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok. (Szocializm i mezsdunarodnije otnosenyija). Nauka, Moszkva 1975. 424 1. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta a szocializmus világrendszerré vált. Az A. P. Butyenko vezette 17 tagú szerzői kollektíva ezt a fejlődési folyamatot tanulmányozta, különös tekintettel az újabb szakaszban felvetődő elméleti és gyakorlati politikai kérdésekre. Az első részben A. P. Butyenko és R. I. Koszolapov megvizsgálták, milyen átalakulások mentek végbe a nemzetközi életben a szocializmus fejlődésével, és a változások nyomán milyen sajátságok, struktúra jellemzi az államközi kapcsolatok mai rendszerét. Kiindulópontjuk, hogy a nemzetközi kapcsolatok a társadalmi kapcsolatok specifikus része, így fejlődésüket alapvetően objektív tényezők határozzák meg. A szerzők Lenin elemzéseire támaszkodva felvázolják az államközi kapcsolatok mai rendszerét. Három alapvető típust különböztetnek meg: az alá- és fölérendeltségen alapuló kapcsolatokat; az elvtársi együttműködésen és kölcsönös segítségnyújtáson alapuló kapcsolatokat; és a két különböző társadalmi rendszer országai között meglevő, „átmeneti” kapcsolatokat. Az egyes típusokon belül különböző változatokat, formákat ismertetnek. A szocializmus nemzetközi befolyásának növekedését elemezve, a kapitalizmus általános válsága három szakaszának megfelelően értékelik a szocializmus befolyásának fő irányait. Az első szakaszban, amely 1917-ben kezdődött, a két társadalmi rendszer között az erőviszonyok nem a szocializmus számára voltak kedvezőek, valójában nem két államrendszer állt egymással szemben, hanem a „tőkés külföld és a kommunista Oroszország”. Ugyanakkor ebben a szakaszban is érvényesült a szocializmus hatása: kedvezőbb feltételeket biztosított a népek antiimperialista felszabadító harcának fejlődéséhez; a Szovjetunió létrejöttével megszűnt az imperializmus monopóliuma a nemzetközi kapcsolatok rendszerének alakításában, a szovjet állam új, szocialista elvek alapján alakította ki az egyes szocialista köztársaságok között a kül- kapcsolatokat; új, „átmeneti” kapcsolatforma alakult ki a nemzetközi életben, a szocialista or142
