Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Apunen, Osmo: Finnország külpolitikai vonala
A kötelezettségek az egyezményben bizonyos speciális helyzetté korlátozódnak, amely akkor jött létre, ha Finnország saját erői kimerültek, és ha a segítségnyújtásról vagy az együttműköd- désről Finnország és a Szovjetunió tárgyalások útján külön megállapodik. így a segítségnyújtással kapcsolatos eljárásra vonatkozó pontosítások politikailag különösen fontosak Finnország semlegessége szempontjából. Finnország semlegességének nincsenek olyan nemzetközi jogi eszközei, amilyenekben például Svájc vagy Ausztria semlegessége alapul. Finnország semlegessége így a gyakorlatban megvalósított politika tartalmától függ. Ez arra kötelezi a semlegességi politikát folytató államot, hogy aktívan lépjen fel a nemzetközi politikában. Az így megvalósítható aktív semlegességi politikát szközea pártatlan és építő közeledés a vitában részt vevő felekhez. A semlegességi politikát folytató állam nemzetközi helyét és az általa folytatott politika hatását általában formálisan is rögzíteni kívánja egyezményekben, nyilatkozatokban és tekintélyes külállamok képviselőinek kijelentéseiben. A semlegesség elismertetésére irányuló politika eredményeként létrejött dokumentumok természetesen a nemzetközi jog szempontjából nem olyan kötelező érvényűek, mint a jogi és általában regisztrált eszközök, de politikai hatásuk ugyanaz. A fentiekből nyilvánvaló, hogy háború esetén semlegesnek maradni — ez Finnország célja. Finnország területének az ellenségeskedéseken kívül maradása a Szovjetunió biztonsági érdekeit is szolgálja, éppen ez a helyzet, amely a BEKS-egyezményben meghatározott eljárásoknak is a célja. Finnországnak a béke idején folytatandó semlegességi politikája olyan eszköz, amelynek segítségével meg lehet akadályozni a béke megsértését Finnország irányából és meg lehet szilárdítani egy olyan rendszert, amelynek köszönhetően Finnországnak háború esetén meglehetősen jó feltételei lesznek, hogy távol maradjon a konfliktustól. A békepolitika Finnország békepolitikája valójában két körben valósult meg: Finnország és a Szovjetunió kapcsolatában, ahonnan hatóereje szélesebb körben kiterjed Kelet és Nyugat kapcsolataira, illetve különösen Észak-Európára. Finnország és a Szovjetunió kölcsönös kapcsolataiban a békepolitika széttörte „a félelem és gyűlölet bilincsét”, ami Kekkonen elnök szerint egészen a második világháború végéig jellemezte a kapcsolatokat. A békepolitika megerősíti a bizalmat abban, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű államok egyetértésben élhetnek. Finnország és a Szovjetunió kapcsolatai tagadhatatlanul kedvezően hatnak Kelet és Nyugat kapcsolataira is. A békés egymás mellett élés elve, ahogyan Kekkonen elnök megállapította, csak félig érvényesül, ha azt csakis úgy értelmezik, mint az erőszak alkahnazásától való tartózkodást. Az, hogy nincs háború, értékes eredmény önmagában és a tömegpusztító fegyverek korszakában elengedhetetlen is. De a háború hiánya nem elegendő, hanem aktívan kell törekedni a nemzetközi együttműködés fejlesztésére minden területen, az ideológiai különbségek ellenére is. Ebben az építő békepolitikában is úttörő Finnország. Ezt igazolják azok a nagyszámú, a gazdasági, tudományos és kulturált együttműködést szabályozó egyezmények, amelyek Finnország és a Szovjetunió között létrejöttek. A tapasztalatok lehetőséget nyújtanak az építő békepolitikához szélesebb körben Kelet és Nyugat kapcsolataiban. Finnország tulajdonképpen már szélesítette aktivitását a békepolitika elsőként említett részterületén: az erőszaktól való tartózkodás megvalósításában. Az északi atomfegyvermentes övezetre, valamint a Finnország és Norvégia közötti békehatárra vonatkozó kezdeményezések Észak-Európában olyan nemzetközi kapcsolatokat kívántak megszilárdítani, amelyek csökkentik a fegyveres konfliktusok veszélyét. Ugyanígy az európai béke megszilárdítására irányuló lépéseknek kell tekinteni Kekkonen elnöknek a hatvanas évek közepén elfoglalt állásfoglalásait, amelyekben felhívta a figyelmet arra, mennyire veszélyezteti a nemzetközi békét az atomfegyverek elterjedése. 130
