Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Apunen, Osmo: Finnország külpolitikai vonala
TUDOMÁNYOS FÓRUM OSMO APUNEN Finnország külpolitikai vonala I. A háborúk utáni külpolitika fejlődési szakaszai AZ új külpolitika megalapozásának szakasza (1944—1948) A második világháború befejezésekor Finnország nemzetközi helyzete kényessé vált. Az ideiglenes békeszerződés a nemzet számára nehéz feltételeket szabott, amelyek végrehajtását a szövetségesek felügyelő bizottsága ellenőrizte a Szovjetunió vezetésével. Nemzetközileg Finnországot a Németország oldalán vereséget szenvedett államok közé sorolták. A legsürgősebb feladat az volt, hogy a német csapatokat kiűzzék az országból. Ugyanakkor Finnország nemzetközi helyzete annyira nem vált rosszá, mint ahogy azt a háború alatt várni lehetett. A szövetségesek a casablancai konferencián 1943-ban bejelentették, hogy csak a feltétel nélküli megadás elve alapján kötnek békét Németországgal és szövetségeseivel. Finnország esetében ezt a követelést tulajdonképpen nem érvényesítették. Az új helyzetben a Paasikivi vezette kormány közvetlen külpolitikai célja a végleges béke- szerződés megkötése volt, és ezen az úton Finnország jogainak teljes helyreállítása. Ennek eléréséhez az ideiglenes békeszerződés rendelkezéseit a szövetségesek számára kielégítő módon kellett teljesíteni. A Paasikivi-kormány — amilyen gyorsan csak lehetett — otthon igyekezett megteremteni a szükséges feltételeket a békeszerződés megkötéséhez. A legfontosabb az volt, hogy a finn kormányé maradjon a kezdeményezés. A cél a szövetségesek, mindenekelőtt a Szovjetunió bizalmának megnyerése volt. „Azt, amit a kard elrontott, a tolinak kell ismét kijavítania”, jelentette ki Paasikivi. 1944—1948 között a Paasikivi vezette finn kormány megteremtette a Finnország és a Szovjetunió közötti kölcsönös bizalom alapját. Ez bel- és külpolitikai eszközökkel történt. A németek kiűzése természetesen az új politika elengedhetetlen feltétele volt. Igen jelentős tényező volt, hogy Finnország kormánya ennek a feltételnek újabb nehéz háború árán is eleget kívánt tenni. A lappföldi háború 1944—1945 között megmutatta Finnország tántoríthatatlan szándékát, hogy eleget tegyen az ideiglenes békeszerződés feltételeinek. Az új helyzet nehéz belpolitikai döntéseket is követelt. A szövetségesek 1945-ben a jaltai konferencián megállapodtak azokban az általános irányelvekben, amelyek alapján a Németország oldalán harcoló és legyőzött államok helyzetét rendezik. így a társadalom vezető posztjairól el kellett távolítani minden fasiszta vagy kollaboráns személyt. A háború politikailag amúgy is megviselte az állami vezetést. A hosszú háborús évek által megzavart állami élet normalizálására Finnországban 1945-ben, még a háború alatt, parlamenti választásokat rendeztek. Ezt az új 122
