Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - SZEMLE - Köves Vince: Az ENSZ Közgyűlésének 32. ülésszaka
A fejlődő országok két fő követelése az integrált nyersanyagprogram kialakítása, az ehhez kapcsolódó közös alap létrehozása és a külföldi adósságuk rendezése. Mindkét területen rendkívül lassúnak tartják az előrehaladást. Az integrált program keretében a tervezett tizennyolc termék közül eddig csak a cukorra vonatkozóan sikerült egyezményt tető alá hozni, és eredménytelenül végződött a közös alap létrehozásával foglalkozó, 1977. november—decemberi UNCTAD tanácsülés. A fejlődő országok eladósodásának mértéke eléri a 200 milliárd dollárt; sok állam exportbevételeinek 20—30%-át kénytelen adósságok törlesztésére fordítani. A fejlődő országok nagy várakozással tekintenek az UNCTAD-tanács 1978. márciusi, miniszteri szinten tartandó ülésszaka elé, amely adósságaik rendezésével foglalkozik majd. Ezt tükrözte egyébként a kérdésről hozott határozat is, amelyet a fejlett tőkés államok és a szocialista országok tartózkodása mellett fogadtak el. A fejlődő országok követelései között fontos helyet foglal el a fejlesztési hitelek és segélyek fokozása. Változatlanul az a törekvésük, hogy a fejlett országok nemzeti jövedelmük 0,7%-át fordítsák erre a célra. A világ ipari termelésében a jelenlegi 6—8%-os részesedés helyett a századfordulón 25%-ot akarnak elérni. Ennek elősegítése érdekében egyre erőteljesebben követelik az ipar egyes szektorainak a fejlett országokból a harmadik világba történő áttelepítését. A tudomány és a technika eredményeit is igyekeznek kedvezményes áron megszerezni. A fejlődő országok gazdasági követeléseik megvalósítása, az új nemzetközi gazdasági rend létrehozása érdekében már régóta törekednek az ENSZ szervezetének, felépítésének számukra kedvező megváltoztatására. Ezért jött létre az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezete (UNCTAD), az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO), hogy csak néhányat említsünk. Ennek a folyamatnak során bővítették ki az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsát (ECOSOC) és került napirendre az UNIDO-nak nemzetközi szakosított szervezetté történő átalakítása. A Közgyűlésen a fejlődő országok 77-es csoportja az ENSZ valamennyi tagállamát magában foglaló és bármikor összehívható bizottság felállítását kezdeményezte, amely az új nemzetközi gazdasági rend létrehozásának elősegítésével foglalkozna. Javasolták az ENSZ Titkárságon belül egy, a főtitkárhelyettesinél magasabb (főigazgatói) funkció létesítését is, amelynek betöltője átfogná, irányítaná és koordinálná az ENSZ összes gazdasági tevékenységét. Hosszas vita után és bonyolult kompromisszumok révén mindkét kezdeményezést konszenzussal fogadta el az ülésszak. Az új bizottság gyakorlatilag arra hivatott, hogy minden állam részvételével az Észak—Dél dialógus szervezeti kerete legyen. Az új főigazgatói poszt létrehozása pedig a fejlődő országok pozícióit erősíti az ENSZ hierarchiájában és döntéshozatali rendszerében. Az új nemzetközi gazdasági rend megvalósítása érdekében tett eddigi lépések értékelése és a további feladatok meghatározása céljából a fejlődő országok kezdeményezték az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszakának 1980-ban történő összehívását. A határozatot az ülésszak konszenzussal elfogadta. A fejlődő országok követeléseik megfogalmazásakor továbbra sem tesznek különbn6
