Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - SZEMLE - Sólyom Sz. Ferenc: A demokratikus erők egységfrontja megalakításának néhány kérdése Japánban
SÓLYOM SZ. FERENC A demokratikus erők egységfrontja megalakításának néhány kérdése Japánban A világ haladó erői mindig nagy figyelemmel kísérik azt a szüntelen küzdelmet, amelyet a tőkés országok kommunista és munkáspártjai, dolgozói vívnak a társadalmi haladásért, a szocializmus ügyéért. A tőkés világ egyik erőközpontjában, Japánban is egyre nagyobb méreteket ölt ez a harc, melyben a győzelem elengedhetetlen feltétele a demokratikus erők egysége. Ezt az általános politikai tételt minden esetben konkrétan kell vizsgálni, mégpedig abból a szempontból, hogy az adott történelmi körülmények között milyen erőket lehet és kell a demokratikus erők, a társadalmi megújhodás erői közé sorolni, és abból a szempontból, hogy milyen politikai program alapján jön létre az egység. Ezzel a két kérdéssel szorosan összefügg még annak vizsgálata is, hogy milyen politikai párt vezetése alatt alakul meg és fejlődik tovább az egység. A fejlett tőkés országokban, így Japán politikai életében is, az elmúlt néhány évben nagyon sok szó esett a demokratikus erők egységéről, az egység megteremtésének szükségességéről. Ezen a téren rendkívül aktív tevékenységet fejt ki a japán munkásosztály két nagypártja, a Japán Kommunista Párt (JKP) és a Japán Szocialista Párt (JSZP). Az 1976. és 1977. évi választásokon éppen ez a két párt vesztett parlamenti mandátumaiból, illetve a JSZP komoly erkölcsi és vezetési válságba került, sőt a pártban szakadás is bekövetkezett. Magától adódik a kérdés: egyrészt, mi az oka ezeknek a sikertelenségeknek ; milyen erők hatnak és milyen taktikát alkalmaznak a demokratikus egységgel szemben; mi az összefüggés a japán választási eredmények és a politikai pártok tömegbefolyása között? Ahhoz, hogy választ adhassunk, szükségesnek tartjuk történetileg áttekinteni a JKP-nak mint a japán munkásosztály legszervezettebb pártjának az egységért vívott harcát, mégpedig abból az aspektusból, hogy a párt politikája mennyiben felelt meg az adott történelmi követelményeknek. 75
