Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)

1977 / 1. szám - ESZMECSERE - Sz. Angelov: A szocialista életmód és a proletár internacionalizmus

SZ. ANGELOV A szocialista életmód és a proletár internacionalizmus A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet soha nem látott mélységű és gazdag­ságú forradalmi átmenet az új társadalmi-gazdasági struktúra és politikai szervezés, az új emberi kultúra, életforma és életmód felé. A szocialista életmód egyike azoknak a pontoknak, melyekben a reális szocializmus társadalmi-gyakorlati, eszmei-nevelő és elméleti kérdései összpontosulnak. A szocialista életmód történetileg nagyon fiatal. Megerősödése összefügg a már kialakult viszonyokkal, a társadalmi környezetnek — a szocialista humanizmus tör­vényei alapján történő — további tökéletesítésével, valamint a szocializmus, a demok­rácia és a társadalmi haladás útját választott többi nép megsegítésére irányuló proletár internacionalista követelmények szigorú figyelembevételével. Életmódon a történetileg konkrét társadalmi rendszerben élő egyén, osztályok és népek tevékenységének azokat a tipikus formáit értjük, amelyek jellemzők kapcsola­tainkra, a munkában, a mindennapi életben, a társadalmi-politikai életben és a munkán kívüli idő területén." A szocialista tulajdon, a szocialista demokrácia és a marxista-leninista párt vezető szerepe alapján az emberek életmódját a szocialista országokban a növekvő szociális egyenlőség, a kölcsönös segítés, a kollektivizmus, a társadalmi, a kollektív és az egyéni érdekek egyirányúsága, a termelés, a fogyasztás és az életmód egysége, a társadalmi aktivitás magas formái, a szellemi kultúra, a humanizmus növekvő jelentősége, a szo­cialista közösséghez tartozó országok nemzetei és népei egységének, barátságának és együttműködésének növekvő lehetőségei jellemzik. A szocialista életmód néhány lényeges jellemzőjének ez az egyszerű felsorolása is jelzi a polgári életmóddal szemben meglevő fölényeit. ,,A társadalmi optimizmus — jelentette ki Zsivkov а ВКР XI. kongresszusán — a jövőbe vetett hit, a holnap biz­tonsága, a szocialista dolgozók legértékesebb vívmánya, életük jellemző vonása.”2 Hiábavalónak bizonyulnak a burzsoá politikusok és ideológusok azon erőfeszí­tései, hogy megszépítsék és „szabad világként” tüntessék fel a polgári életmódot. TI7

Next

/
Oldalképek
Tartalom