Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Puja Frigyes: Nemzeti és nemzetközi érdek a magyar külpolitikában
viszonyában a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egész történelmi időszakára érvényes elv. Tudjuk, hogy nyugati partnereinknek nem tetszik, hogy mi hiszünk a szocializmus győzelmében, s ezt nyíltan hirdetjük, ők inkább a szocializmus kudarcában hisznek. Ez azonban más kérdés. Mi nem hiszünk a kapitalizmus üdvözítő voltában. Korunk objektív valósága azonban, hogy két alapvető társadalmi rendszer létezik a világban, a szocialista és a kapitalista, s ezeknek — ha nem akarnak háborúban elpusztulni — meg kell találniuk a modus vivendit, az egymás mellett élés, az együttműködés valamilyen formáját. Az emberiség egyetemes javát szolgálja, ha a két társadalmi rendszer küzdelme a békés verseny síkjára terelődik, annak a békés bizonyítására, hogy melyik társadalmi rendszer a jobb, az életképesebb, melyik alkalmasabb a dolgozó ember igényeinek teljesebb kielégítésére. Nem lehet vitás, hogy az átmenetnek lehetnek olyan szakaszai is, amikor a békés egymás mellett élés — nem a szocialista országok hibájából — sérelmet szenved. A mi felfogásunk szerint a szocialista országoknak szükségszerűen a békés egymás mellett élés politikáját kell folytatniuk, s ha ettől eltérnek, csak akkor teszik, ha az imperialista országok szélsőséges köreinek a politikája erre kényszeríti őket. A Magyar Népköztársaság fennállása óta mindig törekedett a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére a tőkés országokhoz fűződő kapcsolataiban- Nem rajtunk múlott, hogy ez az erőfeszítés nem mindig járt sikerrel. Az a tény tehát, hogy a Magyar Népköztársaság és a szocialista közösség többi országának a külpolitikája fő vonalaiban azonos, a szocialista rendszer lényegéből következik. Nem valamiféle utánzásról vagy másolásról van szó, hanem az objektív törvény- szerűségek tükröződéséről a politikában. Az objektív tényezőkön kívül nagy szerepet játszik egy szubjektív mozzanat is, a szocialista közösség országainak készsége külpolitikájuk egyeztetésére, összehangolására. Pártunk és kormányunk vezetői mindig is hangsúlyozottan síkraszálltak a szocialista országok külpolitikája összehangolásának szükségessége és hasznossága mellett. Tapasztalataink tanúsítják: a szocialista országok nem elégedhetnek meg annak megállapításával, hogy egyetértenek a stratégiai célban; a nemzetközi taktikai célokat sem lehet elérni a szocializmus, a haladás erőinek összefogása, egységes cselekvése nélkül. A szocialista országok, a kommunista mozgalom nemzetközi sikereinek záloga mindig is az egységes fellépés volt és marad a jövőben is. Ez viszont megköveteli, hogy a szocialista országok vezetői nemzetközi tevékenységüket szakaszról szakaszra, sőt lépésről lépésre összehangolják. Nélkülözhetetlenné teszi ezt a szocializmus, a haladás ellenfeleinek a fellépése is. Régi marxista igazság, hogy a tőke harca a proletariátus ellen nemzetközi jellegű. Ez érvényes a szocialista országok elleni fellépésükre is. A tőkés országok kormányainak a külpolitikájában lehetnek eltérések, olykor éles ellentétek is, ha azonban a fő problémákról, a szocializmus elleni harc lényeges kérdéseiről van szó, általában még ma is egységesen járnak el. Vegyük például a NATO-országokat. Miközben egyes vezetőik a szocialista országok szemére vetik, hogy külpolitikájuk — úgymond — nem önálló, nyíltan 6
