Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - SZEMLE - Sólyom Sz. Ferenc: A demokratikus erők egységfrontja megalakításának néhány kérdése Japánban
A JKP szervezeti erejéről Az 1960-as években a sikerek és a kudarcok okainak vizsgálata arra a felismerésre késztette a JKP-t, hogy párt csak abban az esetben válhat a demokratikus erők egységének mozgató erejévé, ha ideológiailag és szervezetileg is megerősödik. Ezért a figyelem középpontjába kerültek a pártépítéssel kapcsolatos kérdések. A hetvenes évek előtt a pártélet lényegében három elven alapult: minden párttag köteles volt rendszeresen részt venni a taggyűléseken, olvasni a központi pártlapot, az Akahatát, fizetni a tagdíjat és a pártsajtó előfizetési díját. Az újabb feladatok szükségszerűen új elvek alkalmazásához és a munkaterületek bővüléséhez vezettek. A JKP vezetése rendkívül nagy figyelmet fordít a párttagok számának növelésére, a pártnak tömegpárttá való fejlesztésére és a párttagság összetételének alakulására. Az 1961-ben megtartott VIII. kongresszus óta, amely a párt jelenlegi programját elfogadta, több pártépítési tervet dolgoztak ki, melynek eredményeképpen a hatvanas évek végére a JKP tagjainak száma elérte a 200 000 főt, az 1949-es szintet. 1970 és 1976 között 380 000-re emelkedett a párttagok száma, ami azt jelenti, hogy a JKP az ország legszervezettebb politikai pártjává lett (az LDP 313 000, a Komeito — az ország egyetlen klerikális pártja — 160 000, a Japán Szocialista Párt 50 000, a Demokratikus Szocializmus Pártja 20 000 tagot tömörít). A kommunista párttagok 59%-a munkás és alkalmazott, 8—10%-a mezőgazdasági munkás. Az utóbbi években nőtt a párt befolyása a nők körében, akik a párttagság 31,7%-át teszik ki. Jelentős sikereket ért el a JKP a fiatalok körében, jelenleg a párttagok 54%-a 18 és 30 év közötti, 40%-a pedig 31 és 50 év közötti.8 1973-ban a Japán Kommunista Párttal egyesült az amerikaiak által 1972-ig megszállt Okinaván működő Okinavai Néppárt (ONP), melynek taglétszáma az egyesüléskor 1100 körül volt. A hetvenes években kidolgozott pártépítési tervek megkülönböztetett figyelmet fordítottak az üzemi alapszervezetek megerősítésére és a falusi szervezetek számának növelésére. Nagy hangsúlyt kapott a pártszervek önállóságának biztosítása. A JKP megkülönböztetett figyelmet fordít az agitációs-nevelő munkára, amelyben fontos szerepet tölt be a párt központi napilapja, az Akahata. A párt vezető testületéi rendkívül nagyra értékelik a lap munkáját, amely nemcsak a párttagok eszmei-politikai nevelésének feladatát látja el, hanem a pártépítési feladatok végrehajtásában, a tömegekkel való kapcsolat fejlesztésében is nagy szerepet játszik. A központi lap fontosságát bizonyítja az a tény is, hogy az újonnan felvett párttagok többsége a lap előfizetői közül kerül ki. Az Akahata példányszáma 1970 és 1976 között egymillióval nőtt, az előfizetők száma ma már eléri a hárommilliót. A hatékonyabb munka érdekében, a helyi adottságokhoz való jobb alkalmazkodás céljából több nagyvárosban (Tokió, Oszaka, Fukuoka, Szapporo) az Akahatának helyi kiadása is van. Több mint 12 000 tudósító segíti a szerkesztőség munkáját. A JKP nemcsak a párttagok számát tekintve előzi meg a többi pártot, hanem a pártsajtó példányszáma tekintetében is. Az évenként megrendezett Akahata-ünn&pségót is jelentősek, habár hatásuk még 82
