Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Vlagyimir Kudrov: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója és a két szemben álló társadalmi rendszer gazdasági versenye
A harmadik ötéves terv három és fél éve alatt a beruházások volumene meghaladta a 20 milliárd rubelt, az A csoport részaránya a Szovjetunió ipari termelésének szerkezetében a jelentősen fokozott növekedési ütem következtében elérte a 61 százalékot. Különösen meggyorsult a termelés emelkedése a honvédelmi jellegű ágazatokban. Egészében véve a háború előtti ötéves tervek éveiben (1928—1940) a Szovjetunió nemzeti jövedelme 5,1-szeresére, az ipari termelés 6,5-szeresére, a mezőgazdasági termelés 1,3-szeresére emelkedett.13 Ebben az időszakban a kapitalista termelés, amelyet az 1929—1933-as és az 1937—1938-as válság sújtott, jelentéktelenül nőtt. így a szocializmus részaránya a világ ipari termelésében elérte a mintegy 10 százalékot. Mindez lehetővé tette a párt XVIII. kongresszusa számára (1939), hogy fő gazdasági feladatként a legfejlettebb kapitalista országok utolérését és túlszárnyalását tűzze ki a legfontosabb termékek egy főre jutó termelésében. A pártkongresszusnak a harmadik ötéves tervre vonatkozó határozata hangsúlyozta: „most képesek vagyunk és gyakorlatilag teljes mértékben előirányozhatjuk és meg is valósíthatjuk a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának teljesítését: utolérni és túlszárnyalni gazdaságilag is a legfejlettebb európai kapitalista országokat és az Amerikai Egyesült Államokat, véglegesen megoldani ezt a feladatot a legközelebbi időszak folyamán”14. Országunk már a háború előtti években jelentős sikereket ért el a két rendszer gazdasági versenyében. Megoldotta annak az időszaknak a fő gazdasági feladatát, a szocializmus anyagi-műszaki bázisának megteremtését, a népgazdaság műszaki rekonstrukcióját, az ország fölemelését a világ vezető ipari hatalmai közé. Minden ország proletariátusa a legnagyobb figyelemmel kísérte a Szovjetunió gazdasági építőmunkáját. Nem szabad elfelejteni, hogy nekünk nem voltak más felhalmozási forrásaink, csak a belsők, és olyan utat kellett megtennünk, amelyre az államok általában száz évet fordítottak. Nekünk mindezt egy-két évtized alatt kellett elérnünk, különben megsemmisítettek volna bennünket. A Szovjetunió iparosítása a munkásosztály, az egész szovjet nép nagy hőstette volt, amely nem .kímélte erejét, anyagi eszközeit, tudatosan vállalt nélkülözéseket és áldozatokat, mindennel takarékoskodott, személyes fogyasztásán is, megvonta magától még a legszükségesebbeket is, hogy kihúzza az országot az elmaradottságból, megteremtse a korszerű ipar alapjait és arra támaszkodva átalakítsa, műszakilag tökéletessé tegye a népgazdaság minden szféráját és ágazatát. Az Egyesült Államok és más kapitalista országok polgári ideológusai napjainkban nagy zajt csapnak a „fogyasztói társadalommal” kapcsolatban, amelyet állítólag ott létrehoztak. Ám tudatosan elhallgatják, hogy milyen forrásai voltak a kapitalista felhalmozásnak, nem szólnak arról, milyen eszközökkel hozták létre ezekben az államokban a nemzeti vagyont, nem beszélnek a háborúkról és a leigázásról, a féktelen kizsákmányolásról, a négerek és az indiánok kirablásáról, egész földrészek — Ázsia, Afrika, Latin-Amerika — éhezéséről és kifosztásáról. A fasiszta Németország támadása megszakította a békés gazdasági építőmunkát országunkban, a legnehezebb megpróbáltatások időszaka kezdődött. De a szocialista tervgazdaság a legnehezebb háborús körülmények között is, amikor ideiglenesen el64
