Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Rajcsányi Péter: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a nemzetközi kapcsolatok
szemben a mai rendszerben a kapcsolatok más (gazdasági, tudományos-technikai, kulturális, ideológiai stb.) területekre is kiterjedtek. Ezzel együtt nőtt a tömegek szerepe a kapcsolatrendszer fejlesztésében. Negyedszer, míg a hagyományos rendszerben ténylegesen csak néhány nagyhatalom és egy-két tucat közepes vagy kisebb ország vett részt cselekvőén, a mai rendszer szervesen magában foglal mintegy 150 államot, amelyek zöme fiatal, fejlődő ország. a) A mai rendszerben az első típusba tartoznak az alá- és fölérendeltségen alapuló kapcsolatok. Ez a kapcsolattípus a termelőeszközök magántulajdonán és a kizsákmányoláson alapuló társadalmi-gazdasági formációkra jellemző. Az ilyen típusú nemzetközi kapcsolat a kizsákmányoláson alapuló állam belső lényegének kifejeződése a nemzetközi életben. A NOSZF győzelme előtt az államközi kapcsolatok „hagyományos” rendszerében kizárólagosan ilyen kapcsolatok érvényesültek, céljuk a világ gazdasági és területi felosztásáért és újrafelosztásáért folyó kíméletlen harc volt, amely rendszerint háborúba torkollott. A nyílt fegyveres konfliktus ma már, éppen a szocializmus nemzetközi szerepe következtében, egyre kevésbé meghatározója a világban ma még megtalálható alá- és fölérendeltségen alapuló kapcsolatoknak. E kapcsolattípus legnyilvánvalóbb formája az elnyomó és a% elnyomott nemzet viszonya. Az ilyen viszony kialakítása minden ország kizsákmányoló osztályai külpolitikájának egyik sarkalatos célja. Az elnyomás eszközei változóak és a mai helyzetben egyre kevésbé érvényesülhet a nyílt fegyveres vagy politikai elnyomás, helyét inkább a gazdasági vagy tudományos-technikai függő viszony kialakítására irányuló törekvés veszi át. Másik forma a két elnyomó nemzet viszonya egymáshoz. Bár itt nem mindig látható világosan az alá- és fölérendeltség, tendenciáját tekintve érvényre jut, mivel a kapcsolatban álló felek mindegyike ilyen viszony kialakítására törekszik. Ennek a kapcsolatformának a keretében bontakoznak ki az imperialisták egymás közötti ellentmondásai. Átmeneti formának tekinthető ,,a másokat nem elnyomó nemzet viszonya a% elnyomókhoza szélsőségesen reakcióshoz”.9 Az átmeneti jelleg két vonatkozásban érvényesül: egyrészt úgy, hogy számos, a gyarmati sorból felszabadult ország a monopoltőke országaival való kapcsolatait egyre kevésbé kívánja az alá- és fölérendeltség alapján kialakítani, de még nem jutott el a kapcsolatok teljes normalizálásához, és saját belső társadalmi fejlődése is átmeneti állapotban van. Másrészt úgy, hogy az ilyen formájú kapcsolatok kialakulását, fennmaradását és különösen más, haladóbb formává való továbbfejlődésének konkrét módjait és eszközeit nagymértékben befolyásolja a nemzetközi erőviszonyok alakulása. b) A. második típusba tartoznak az elvtársi együttműködésen és kölcsönös segítségnyújtáson alapuló kapcsolatok. Ilyen kapcsolatok — a történelemben először — a NOSZF győzelme nyomán, azon önálló szocialista köztársaságok között jöttek létre, amelyek később a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében egyesültek. A Szovjetunió létrejöttével, fejlődésével a benne egyesült köztársaságok közötti kapcsolatok fokozatosan elveszítették, illetve elveszítik nemzetközi jellegüket, és az egységes államon belüli belső kapcsolatok jellegét öltik. A szocialista közösségbe tartozó egyenjogú, szuverén szocialista országok egymás közötti 54
