Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Gresznáryk Pál: A Magyar Népköztársaság konzuli kapcsolatai
való részvétel — a honosítási és elbocsátási kérelmek átvétele, az állampolgársággal összefüggő okiratok (a honosítási, visszahonosítási, elbocsátási okiratok, az állampolgársági bizonyítvány és a nemleges állampolgársági bizonyítvány) továbbítása, a kettős állampolgárság kizárásáról szóló egyezmények alapján tett nyilatkozatok, a honosításkor és visszahonosításkor tett állampolgársági eskü átvétele stb. Állampolgársági jogunk a magyar állampolgárság távolléttel való elvesztését közel ötven éve nem teszi lehetővé, s rendelkezéseink értelmében — egyéb szerződéses megállapodás hiányában -— nincs eleve kihatással a magyar állampolgárságra valamely idegen állampolgárság megszerzése sem. Ennek következtében igen nagy a külföldön élő magyar—külföldi kettős állampolgárok száma, akikkel kapcsolatban konzuli szolgálatunknak számos teendője lehet. Csupán a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy a környező országokban élő magyar nemzetiségek állampolgársági helyzete rendezett, velük kapcsolatban ilyen problémák nem merülhetnek fel. A konzuli munka fontos területe az utasforgalommal összefüggő konzuli teendők, a konzuli szolgálat vízum- és útlevélrendészeti tevékenysége is. A Magyar Népköztársaság vízumrendszerét, tehát az országba való beutazás, illetőleg átutazás engedélyezésére vonatkozó szabályok összességét, belső jogszabályok határozzák meg. Mivel azonban ezek a szabályok zömmel külföldiekre vonatkoznak, a konzuli kapcsolatoknak politikailag igen jelentős részét alkotják. Nyilvánvaló, hogy azok a feltételek, amelyek mellett az állam engedélyezi más államok honosainak beutazását saját területére, valamint a beutazási engedélyek kiadásának határideje — figyelembe véve a nemzetközi utasforgalom mai szintjét ■— politikai jelentőségűek és hatásúak. Az utasforgalmi kapcsolatok legfejlettebb formája, ha két állam nemzetközi szerződésben kölcsönösen megszünteti egymás állampolgárai beutazásának és átutazásának engedélyhez kötöttségét, a vízumkényszert. A Magyar Népköztársaságnak ilyen megállapodása van Bulgáriával, Csehszlovákiával, Finnországgal, Jugoszláviával, Lengyel- országgal, Mongóliával, a Német Demokratikus Köztársasággal, Romániával és a Szovjetunióval. Részleges — a diplomata- és szolgálati útlevelek tulajdonosaira kiterjedő — vízummentességi megállapodásunk van Kubával, Kínával, a Vietnami Szocialista Köztársasággal és Ausztriával. A magyar—osztrák államközi kapcsolatok jelenlegi szintje és várható további egyenletes fejlődése lehetővé teszi, hogy (valószínűleg a közeli jövőben) tárgyalásokat kezdjünk nyugati szomszédunkkal is a két ország közötti vízumkényszer teljes, minden útlevélre kiterjedő megszüntetéséről. Habár a vízumkényszer megszüntetése önmagában tisztán politikai és jogi kérdés, osztrák viszonylatban az utazások megkönnyítése után várható forgalomnövekedés idegenforgalmunk jelenlegi befogadó kapacitását szinte megoldhatatlan feladatok elé állítaná. Az élet ily módon az utazási feltételek egyszerűsítését mint politikai, jogi és idegenrendészeti kérdést, másfelől az idegenforgalmi befogadóképesség hiányát mint gazdasági kérdést, szembeállítja egymással. Az ellentmondás feloldását a nagyobb volumenű és mindkét fél számára előnyös magyar—osztrák együttműködés biztosíthatná a szükséges idegenforgalmi létesítmények és infrastruktúra megteremtésében. A helsinki értekezlet után a záróokmányt aláíró tizenkilenc tőkés országgal foly39
