Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Gresznáryk Pál: A Magyar Népköztársaság konzuli kapcsolatai
GRESZNÁRYK PÁL A Magyar Népköztársaság konzuli kapcsolatai A nemzetközi kapcsolatok intézményrendszerében a konzuli kapcsolatok és az ezeket bonyolító konzuli szolgálatok sajátos helyet foglalnak el. Míg a diplomáciai kapcsolatok és diplomáciai képviseletek, valamint ad hoc diplomáciai missziók szférája az államok közötti érintkezés, addig a konzuli kapcsolatok elsődleges célja annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy valamely állam a vele konzuli kapcsolatban álló másik állam területén elláthassa ottlakó és tartózkodó állampolgárainak érdekvédelmét, és velük kapcsolatban —- hazájuk kihelyezett hatóságaként — meghatározott feladatokat lásson el. A nemzetközi utasforgalom, elsősorban pedig a turizmus robbanásszerű fejlődésével a konzuli intézmény jelentősége nagymértékben megnőtt, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a konzuli feladatok közé tartoznak az országba beutazókkal kapcsolatban külföldön elvégzendő idegenrendészeti teendők, elsősorban a beutazási és átutazási engedélyek kiadása is. A konzuli intézmény keletkezése történelmileg igen régi időkre tehető. Első nyomaival a bizánci birodalomban találkozunk, ahol a XII. századtól kezdődően az itáliai városállamok főként Konstantinápolyban élő kereskedőik vitás ügyeinek eldöntésére kihelyezett tisztviselőket, konzuloknak nevezett bírákat jelöltek ki. Hasonló céllal azonban már korábban is működtek nem konzulnak nevezett tisztviselők egyes államokban. A konzuli kapcsolatok modern formája a XVIII. század végén, a XIX. század elején alakult ki. Ekkor vált egyre terjedő szokássá, hogy az államok konzuljaik jogait, feladatait körülíró nemzetközi szerződéseket kötöttek egymással. Az első ilyen szerződés 1796-ban Franciaország és Spanyolország között jött létre. Ma a konzuli szerződések száma sok százra tehető. Az állami szuverenitás elvének nemzetközi jogi erősödésével a konzuli feladatok közül kimaradt a saját állampolgárok feletti bíráskodás, átadva helyét az átfogó, de a fogadó állam törvényeit és bírói joghatóságát messzemenően tiszteletben tartó általános konzuli védelem intézményének. A konzulok hagyományos, kereskedelmet támogató feladataival nem foglalkozunk, mivel a mai nagyar gyakorlatban e feladatokat diplomá32