Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Tamás Pál: A nemzetközi kapcsolatok szimulációja
TAMÁS PÁL A nemzetközi kapcsolatok szimulációja A nemzetközi kapcsolatok rendszerét régóta tanulmányozza a tudomány. Általános törvényszerűségeit a filozófia vizsgálta, konkrét megjelenési formáit a történelemtudomány elemezte. A nemzetközi kapcsolatok szabályozásának formáival a nemzetközi jog elmélete foglalkozott. Az utóbbi néhány évtized politikai és szaktudományos fejlődésének fényében a hagyományos kutatási módszerek önmagukban elégtelennek bizonyultak. Az összehasonlító történeti kutatásnak gondokat okozott az összehasonlítható események hiánya. Az absztrakcióra és tipizálásra épülő filozófiai megközelítést zavarta a megszokott sémákba bele nem illő információk áradata. A nemzetközi jog kérdésfeltevései sem alkalmazhatók ott, ahol az államközi kapcsolatok fő tényezője az erőviszonyok alakulása.1 Természetesen, mindezek a megközelítések nem vesztették el létjogosultságukat a nemzetközi kapcsolatok tanulmányozásában. A téma azonban az esetek többségében komplex vizsgálatot kíván, s ezenkívül szükségesnek mutatkozik a politikatudomány sajátos eszköztárának kifejlesztése, valamint más tudományágakban kialakult módszerek, szemléletmódok, technikák megalapozott átvétele is, amelyek a nemzetközi kapcsolat- rendszerről alkotott képünket teljesebbé tehetik. Az ötvenes évektől kezdődően jelentősen bővültek a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó empirikus kutatások. Megszülettek az első munkák, amelyek a nemzetközi kapcsolatok egyszerű leírásán, az adatgyűjtésen túllépve az adatok kezelésére, értékelésére is kísérletet tettek.2 A társtudományok közül mindenekelőtt a szociológia, a szociálpszichológia, a kibernetika és a rendszerelmélet eredményei integrálódtak a nemzetközi kapcsolatok elméletébe. Az elmúlt 20 évben számos kibernetikai fogantatású politikaelmélet keletkezett. Ezekben az államot, országot, nemzetet kibernetikai — vagyis bemenettel és kimenettel, valamint visszacsatolással bíró — rendszerként írták le. Ezek az elméletek a stratégiát mint adaptációt, vagyis a környezet feletti ellenőrzés megszerzését fogják fel, az államok kölcsönhatásait pedig az információ-forgalom terminusaival írták le. 16
