Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 4. szám - Valki László: A nemzetközi jog értéktartalmáról
mák fegyverhez nyúlhatnak és más államok e mozgalmat legálisan támogathatják. Értelemszerűen olyan esetekről van itt szó, amikor a belső jogilag legitimnek tekintett hatalommal szemben bontakozik ki a küzdelem. A határozat megfogalmazása szerint ugyan e legitim hatalom teszi — hogy úgy mondjuk — az első lépést azzal, hogy erőszakot alkalmaz egy idegen (gyarmati) néppel szemben, s az utóbbi csupán reagál erre, a lényeg azonban mégis az értéktartalom jelentős módosulásában van. Mivel pedig a nemzeti függetlenségi mozgalmak közvetlenül vagy közvetett módon részét alkotják a nemzetközi osztályharcnak, megállapítható, hogy e határozat ebben az esetben kifejezetten progresszív társadalmi folyamatokat preferál. E nagy jelentőségű határozat14 alkalmazása azonban nem vált jogilag kötelezővé. A határozat ugyanis mindössze „felhívja a Biztonsági Tanács figyelmét” a meghatározásra, és „javasolja, hogy a BT kellő alkalommal tekintse azt irányadónak annak eldöntésére, hogy . . . agresszió esete áll-e fenn”. Mindezek alapján az alapnormák értéktartalmának vizsgálata arra enged következtetni, hogy a mai nemzetközi jogrendszer nem alkalmas az államok magatartásának végső megítélésére. A megítélés mércéjét ugyanis kizárólag osztályszempontú értékkategóriák képezhetik. A belső jog rendelkezik osztály jellegű értéktartalommal, a nemzetközi jog nem. Óvakodnunk kell tehát attól, hogy a nemzetközi kapcsolatok marxista elméletének kialakításakor a nemzetközi jogot valamiféle megbízható értékmérőként kezeljük. Ennek az elméletnek a művelésében minden valószínűség szerint részt vesznek majd jogászok vagy jogi szakismerettel rendelkező kutatók, akik hajlamosak lesznek az általunk „normatív szemléletnek” nevezett megközelítési mód alkalmazására. Nekik is tisztában kell lenniük azonban azzal, hogy a nemzetközi jogrend struktúrája kizárja ugyanannak az értéktartalomnak a kifejezését, amely a belső jogrendben érvényesül. A nemzetközi joggal szemben tehát ebben az összefüggésben nem támaszthatók ugyanazok a követelmények, mint a belső joggal szemben. Részben vonatkozik ez a tömegkommunikációs eszközök tevékenységére is. Ezeknek az eszközöknek a funkciója ugyan nem azonos a tudományos kutatásokéval, s tevékenységüket nyilván nem könnyítik meg az elkerülhetetlen politikai-diplomáciai megfontolások, a közvélemény formálása során mégis törekedniük kell a marxista társadalomszemléletnek jobban megfelelő értékkategóriák alkalmazására. Azt jelentené mindez, hogy a jelenlegi nemzetközi alapnormák értéktartalma — az említett kivételtől eltekintve •— végül is elhanyagolható? Semmi esetre sem. Ha a napról napra változó status quóval kapcsolatban komoly meggondolások merülnek is fel, az alapnormák mindenképpen rendelkeznek egy másik értéktartalommal, amelyet az osztály harcban felhasználható eszközök korlátozásában jelölhetnénk meg. A nemzetközi kapcsolatok alakulásának, az államok magatartásának tanulmányozása során nem hagyható figyelmen kívül, hogy az államok az osztályharcot hogyan vívják meg. Olyan eszközöket vesznek-e igénybe, amelyek ma még megengedettek, vagy olyanokat, amelyek tilalmára nézve már általánosabb konszenzus áll fenn. Az eszközök milyensége ugyan elvileg közömbös lenne az osztályharc kimenetele s így az államok magatartásának megítélése szempontjából, a gyakorlatban azonban más a helyzet. A század eleje óta bekövetkezett félelmetes mértékű haditechnikai fejlődés minőségileg új feltételeket hozott létre. E feltételek között az osztályharc legsúlyosabb következményekkel járó eszközeinek az alkal13