Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 3. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL
kedvezően fejlődhet. Tagadhatatlan, hogy a szocialista országok is intenzívebben kapcsolódnak be a nemzetközi munkamegosztásba, bár ez az irányzat lassan tört magának utat, és meg kellett vívnia harcát az autarchiás irányzatokkal. A gazdasági funkciók és feladatok világméretű felosztása a békés egymás mellett élés alapelveiből következik. Ezért ez a célkitűzés a szocialista államok külpolitikájának immanens eleme. A megfelelő politikai keretek kialakítása az említett akadályok leküzdésének egyik alapvető feltétele. A rendszerközi kapcsolatokban be kell tartani az egyenlő elbánás és a kölcsönös előnyök kulcsfontosságú elveit. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy mindenfajta politikai indítékú diszkriminációt be kell szüntetni, le kell mondani bármiféle kompenzáció követeléséről az egyenlő elbánásért cserében, és a kölcsönös engedményeket és előnyöket az egyenlő, diszkriminációmentes elbánástól kell 'függővé tenni. Sprawy Mied^ynarodowe, 1977. 5. sz. A kölcsönös megértés és az enyhülés fontos tényezője — a kulturális kapcsolatok Az utóbbi időben a szocialista és a kapitalista országok közötti kulturális kapcsolatok témája gyakran szerepel a nyugati sajtó hasábjain. Az értékelés során sok esetben a tények ismerete nélkül vagy azok szándékos figyelmen kívül hagyásával mondanak ítéletet e kapcsolatok mai helyzetéről, s elmarasztalják a Szovjetuniót és a szocialista országokat, hogy megsértik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentumában foglaltakat. A kulturális kapcsolatok napjainkban az államok külpolitikájának szerves részévé váltak, azokat államközi tárgyalásokkal és egyezményekkel szabályozzák. A Szovjetunió és a szocialista országok a kulturális kapcsolatok fejlesztésében, a művészeti, szellemi értékek cseréjében mindig olyan eszközt látott, mely elősegíti a népek kölcsönös gazdagodását, a békés együttműködés megteremtését. A Szovjetunió 1917 óta mindig arra törekedett, hogy jó kulturális kapcsolatokat építsen ki a nyugati országokkal. A nyugati országok viszont a húszas években a diplomáciai és gazdasági blokád mellett szerették volna „kulturális elszigeteltségben” tartani a Szovjetuniót. Ma a Szovjetunió a világ 120 államával tart fenn kulturális kapcsolatokat, közülük több mint nyolcvannal speciális kormányközi egyezmény alapján. Az utóbbi öt évben a kulturális cserekapcsolatok mértéke másfélszeresére nőtt. Ezen belül különösen a testvéri szocialista országokkal intenzív az együttműködés, amelynek formája és tartalma példaként szolgálhat az államok egyenjogú, a kölcsönös megértést, a népek közötti barátságot előmozdító kapcsolataira. A Szovjetunió a harmadik világban is mind több kulturális és művészeti intézmény létesítésében közreműködik és számos országban működnek szovjet kulturális központok. A Szovjetuniónak a fejlett tőkés országokkal való kulturális kapcsolatait szintén kormányközi egyezmények szabályozzák. Az utóbbi években e téren is számottevő élénkülés tapasztalható. Ugyanakkor nyugati részről gyakran arra törekednek, hogy a kulturális kapcsolatokat ,,a szocializmus szellemi potenciáljának megváltoztatására” használják fel. Az enyhülés körülményei között az ideológiai harc folytatódik a szocializmus és a kapitalizmus között, s ennek egyik fő színtere a kultúra szférája. Az utóbbi években az imperialista propaganda éppen ebben a szférában erősítette támadásait. Kísérleteket tesz arra, hogy a kulturális-humanitárius kérdések kapcsán beavatkozzon a szocialista országok bel- ügyeibe, továbbra is a pszichológiai hadviselés eszközeit alkalmazza a szocializmus ellen, így a szocialista és kapitalista országok közötti kulturális kapcsolatok területe a hasznos együttműködés és a két világnézet közötti harc színterévé válik egyidejűleg. A Szovjetunió kapitalista országokkal fenntartott kulturális kapcsolataiban azt a politikát követi, hogy eljuttatja a szocialista kultúra és művészet eredményeit a külföldi közönséghez, s igyekszik minden értékeset hasznosítani a nyu149
