Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - A Finn Külpolitikai Intézet küldöttségének látogatása a Magyar Külügyi Intézetben
2. A NATO és az EGK magatartása a katonai enyhülés alapkérdéseivel kapcsolatban. 3. A nyugat-európai tőkés országok és az USA álláspontjainak árnyalatai a katonai enyhülés alapkérdéseiben (a NATO-álláspontok figyelembevételével). 4. Lehetőségek a tárgyalások aktivizálására és a haladásra az európai katonai enyhülés területén az enyhülés általános folyamatának keretében. Az ülés e témakörökben elosztotta a feladatokat a tudományos intézetek között, amelyekből jelentős részt vállalt magára az MKI is. Az európai biztonság és együttműködés fejlődésének megítélésében a résztvevők egységesek voltak. Átfogó értékelésükben hangsúlyozták, hogy a nyugat-európai államok érdekeltsége az enyhülés folytatásában fennmaradt, a szocialista országok kezdeményező szerepe erősödik. Fontos, hogy az európai enyhülést ne csak egyes országok szempontjából vizsgáljuk, hanem a meghatározó összefüggések rendszerében. Végül a Magyar Külügyi Intézet delegációja Max Schmidt igazgatóval megállapodott a Nemzetközi Politika és Gazdaság Intézete (IPW) és a Magyar Külügyi Intézet együttműködésének konkrét feladataiban. S. 0. A Finn Külpolitikai Intézet küldöttségének látogatása a Magyar Külügyi Intézetben A Magyar Külügyi Intézet meghívására 1977. június 6. és 10. között Budapesten tartózkodott, dr. Kari Mötölá, a Finn Külpolitikai Intézet igazgatója és dr. Osmo Apunen, a Tamperéi Egyetem Politikatudományi Tanszékének vezetője. A vendégek az MKI kutatóival megvitatták az európai biztonság és együttműködés időszerű kérdéseit, előadást tartottak Finnország bélés külpolitikájáról, valamint megbeszélést folytattak az MKI vezetőivel a két intézet közötti további tudományos együttműködésről. Az európai biztonságról és az együttműködésről folytatott eszmecsere során a finn küldöttség a következő álláspontot fejtette ki: A szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődése lelassult. Ennek az az oka, hogy Carter elnök változtatott az amerikai külpolitika prioritásainak sorrendjén; ugyanis az USA—Nyugat- Európa és az USA—Japán kapcsolatokat a szovjet—amerikai viszony elé sorolja. Ügy tűnik, Carter a Demokrata Párt élesen kommunistaellenes erőire, a hidegháborúban is döntő szerepet játszó tőkés körökre és a szakszervezetekre kíván támaszkodni. Az enyhülési politika fontos tényezője a stratégiai egyensúly. Az Egyesült Államok végül is egyetért majd azzal, hogy a cirkáló rakétákat is bevonják a SALT I—II. egyezmény keretébe, ugyanakkor az enyhülés szempontjából kedvezőtlen fordulatnak minősíthető, hogy az USA fokozódó érdeklődést mutat a szárazföldi rakéták száma iránt is. A jelek szerint a Szovjetunió túlértékelte, hogy az Egyesült Államok érdekei meghatározásában döntő csoportoknak milyen mértékben szükséges a SALT-egyezmény. Helsinki óta növekedni látszik a belpolitikai események hatása a külpolitikára. Az USA részéről az emberi jogok ügyében kibontakoztatott kampány is belpolitikai indíttatású. Jelentős hatást gyakorol az európai politikára a szocialista és kommunista pártok együttműködése 126
