Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Szabó I. János: A külpolitikai prognosztika elvi kérdései
gozása messze túlmutat a jövőkutatás adta lehetőségeken. Erre vezethető vissza az is, hogy „egy és ugyanazon prognózishoz különböző tervvariánsok dolgozhatók ki úgy, hogy mindegyikük figyelembe veszi a prognózist”.15 A prognózis és a terv szerves összefüggése ellenére a két tevékenységet különválasztjuk. A munkafolyamatokat ugyanis a prognózis és a terv különbségei miatt nem lehet együtt kezelni, és e két tevékenységi formát szervezetileg is célszerű különválasztani. A prognózis és a terv különválasztása azért indokolt, mert ,,a prognózis arról ad elképzelést, ami megtörténhet, a ... terv azt szabja meg, aminek meg kell történnie”.1* A munkafolyamatok ezért ismeretelméleti szempontból alapvetően különböznek. A prognózis az ismeretelmélet kategóriáival közelíthető meg: a tartalmát képező kijelentések ismeretek megszerzésére, jövőbeni célok feltárására irányulnak, és előkészítik a tervezést. Olyan felismerések ezek, amelyek javaslatok formájában fogalmazódnak meg. A kijelentések lehetnek igazak, részben igazak vagy hamisak. A tervek ezzel szemben az ismeretelmélettel nem magyarázhatók. A tervek nem kijelentések, hanem direktívák, nem ismeretek megszerzésére irányulnak, hanem bizonyos fajta fejlődés realizálására. A jövőbeni célok feltárásával szemben a tervezés a célokat felállítja, követelményekké lépteti elő. Nem javaslatokkal állunk szemben, hanem normatívákkal; végül, a tervezésnek nincs igazságkritériuma. A terveket a megvalósíthatóságuk fokával mérik, nem pedig az igazságértékükkel. A fentiekben megvilágítottuk a prognózis és a terv dialektikus kölcsönhatását. Ennek a kérdésnek ideológiai jelentősége is van, hiszen a nyugati futurológusok zöme a jövőkutatás alkalmazását kapitalista vívmánynak tartja. A terv és a prognózis összefüggése azonban egyértelműen bizonyítja az ellenkezőjét. A tervezés a szocializmus alapvető és kétségbevonhatatlan ismérve. Lenin már 1920-ban, a tőkés társadalmi tervezés kísérleteit több évtizeddel megelőzve kifejtette: „Nem lehet dolgozni, ha nincs hosszabb időre szóló és komoly sikerre számító tervünk.”17 A prognózis és a terv összefüggésére az SZKP XXIV. kongresszusának beszámolója is felhívta a figyelmet: „a tervezésnek a társadalmi szükségletek pontosabb tanulmányozásán,. . . tudományos prognózisán, a megoldások különböző változatainak közvetlen és távlati kihatásainak sokoldalú elemzésén és értékelésén kell alapulnia”.18 A terv kidolgozásához pedig a prognózis elengedhetetlen követelmény. A futurológia megalapozója, Ossip Flechtheim is kénytelen rámutatni, hogy a kapitalista planifikáció „döntő ösztönzést köszönhet a kommunista tervezési gyakorlatnak”.19 3. A prognózis jellege A külpolitikai prognózis jellegének különböző értelmezése sok vitához vezet. A jövőkutatástól vagy túl sokat, vagy olyan feladatok megoldását várják, amelyek eleve kívül esnek hatókörén. Az efféle elvárás kiábránduláshoz vezet. A külpolitikai prognózis hipotézis jellegű. A hipotézisjellegről azonban vita folyik. Néhány szerző a prognózis és hipotézis között időkülönbséget lát. Alfréd Bönisch pél
