Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 2. szám - ESZMECSERE - Bognár Gyula: Internacionalizmus és szocialista külpolitika
Az alábbiakban a szocialista külpolitikában megnyilvánuló nemzeti és nemzetközi érdekek viszonyának oldaláról próbáljuk megközelíteni az internacionalizmus néhány időszerű vonatkozását. Az osztályszemlélet változatlan jelentősége A kapitalizmussal együtt kialakuló munkásság öntudatának kibontakozása, érdekeinek felismerése és szervezett védelme oda vezet, hogy az egyén egyre nagyobb közösséggel azonosul. Először egy munkahely dolgozói, aztán a szakmák fognak össze, majd megszületik a nemzeti keretekben szerveződő politikai mozgalom, s végül a nemzeti mozgalmak nemzetközi összefogása. A kommunista mozgalomban együtt jelentkezik a politikai folyamatok internacionalista szemlélete és az internacionalizmus gyakorlati követelménye. Marx és Engels pontosan megjelölték a nemzeti és a nemzetközi elemek, vonások helyét, szerepét a munkásosztály harcában. A Kommunista Kiáltvány egyik alaptétele, hogy ,,ha nem is tartalmában, de formájában a proletariátusnak a burzsoázia ellen folyó harca eleinte nemzeti. Minden egyes ország proletariátusának természetesen mindenekelőtt saját burzsoáziájával kell leszámolnia”.1 Ennek a harcnak a továbbfejlődése, törvényszerű kiteljesedése szülte a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszót, amely azóta is az internacionalizmus lényegének legtömörebb megfogalmazása. Az internacionalizmus tehát mindkét fenti értelemben — mint alapelv s mint gyakorlati szolidaritás — az osztályharc fejlődése során bontakozott ki, a társadalmi harcok objektív jellemvonásaként. Bármennyire törvényszerű és közvetlen is az osztályharc átnövése a nemzetközi szférába, a nemzeti szféra nem szűnik meg, sőt szerepe sem csökken. A Kommunista Kiáltvány e tekintetben nemcsak arra mutat rá, hogy a nemzeti mozzanatnak konkrét és jelentős szerepe van az osztályharcban, hanem előretekintve a politikai hatalom megragadásával kapcsolatos fő feladatra, leszögezi, hogy a proletariátusnak „önmagát nemzeti osztállyá kell emelnie, önmagát nemzetté kell szerveznie, ezért maga is még nemzeti, bár semmi esetre sem bur- zsoá értelemben”.2 Ezt az árnyalt, kiegyensúlyozott tételt sokszor eltorzították. A magyar történelemben bőven találhatunk példát arra, hová vezet a társadalmi folyamat nemzeti mozzanatainak eltúlzása, de nem kevésbé súlyos problémákat okozott az a felfogás, amely a nemzeti mozzanatot valamiféle megtűrendő rossznak, ideiglenesen érvényes kompromisz- szumnak tekintette, vagyis nem érzékelte a kategória valóságtartalmát. A nemzet, illetve a nemzeti érdek nem örök, tartalma változik, mint bármely más társadalmi kategóriáé. A nemzeti érdekben a mindenkori uralkodó osztály érdeke fejeződik ki. A szocialista államok feladata képviselni a munkásosztály, illetve a dolgozó osztályok érdekeit. A szocialista nemzeti érdek tehát feltárható, tartalma megfogalmazható, a politikában megnyilvánulásai közvetlenül megfigyelhetők, hiszen a gazdasági, társadalmi folyamatok egyik mozgató erejeként hat. Valóban nemzeti érdek tehát, de a kapitalista nemzetekétől eltérő, szocialista tartalma van. A szocialista nemzeti érdek bizo— 109
