Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1977 (4. évfolyam)
1977 / 1. szám - Szabó I. János: A külpolitikai prognosztika elvi kérdései
SZABÓ I. JÁNOS A külpolitikai prognosztika elvi kérdései Korunk külpolitikájának egyik jellemző vonása, hogy a képzeletbeli időtengelyen előrehaladva az egy időegységre jutó események száma aszimmetrikusan sokszorozódik, a változások mennyisége sűrűsödik, minősége pedig egyre szerteágazóbb, összetettebb. A fejlődés során a külpolitika területe kiszélesedik, és így a klasszikus diplomácia számára ismeretlen területek is hatókörébe kerülnek: a kulturális, a műszaki, a gazdasági és az ideológiai kérdések a kormányközi, valamint a nemzetközi kapcsolatok szerves részeivé válnak. A külpolitika előtt álló feladatok megsokszorozódnak, bonyolultabbá válnak, a külpolitika különféle területein a döntések súlya és hatása növekszik. A külkapcsolatok helyzetének és céljainak valósághű értékelése egyre bonyolultabb folyamat. Az adott körülmények között a külpolitikai célok eléréséhez egyre alaposabb, reálisabb, pontosabb terv kidolgozása szükséges. A nemzetközi kapcsolatok tervezését és annak egyik tényezőjét, a tudományos prognózist nyugati szerzők gyakran a külpolitika hatókörének — a tudományos-műszaki forradalom következményeként — kibővülésével hozzák kapcsolatba: kezdetét a negyvenes évek végére1, látványos fellendülését pedig a hatvanas évekre2 teszik. A tervezés és a prognózis szükségességét kétségtelenül befolyásolja a tudományos-műszaki forradalom, megteremti objektív lehetőségét, ám annak nem egyedüli és nem fő oka. A kormányszintű külpolitika tudományos tervezésének alapját a Nagy Októberi Szocialista Forradalom teremtette meg. A marxizmus—leninizmus alapján álló proletárdiktatúra külpolitikájának természetes velejárója volt a tervezés, hiszen a nemzetközi kapcsolatok új alanya a dolgozók érdekeit képviselte, ezért az objektív valóságot nem kellett szűk csoportérdekek szerint manipulálni. Az új államnak érdekében állt az objektív társadalmi, külpolitikai törvényszerűségeknek megfelelő, manipulálástól mentes tervezés, amelynek alapja a prognózis. A szocializmus megjelenésével, fejlődésével és világrendszerré válásával az osztályharc a nemzetközi politikában is érvényesült. Elsősorban ez magyarázza a kultúra, a műszaki kérdések, a külgazdaság és az ideológia behatolását a nemzetközi viszonyok területére. A tudományos-műszaki és társadalmi fejlődés ezeket a folyamatokat ugyan objektíve lehetővé teszi, szükségességüket azonban az osztályharc alapozza meg. 26
